Songoro Laura interjúja Antal Bálinttal (Az interjú 2016 januárjában készült)
- Miről szól Neked a darab?
- Nekem a Sirály az nagyjából arról szól, hogy hogyan szopódik mindenki a saját parájával és mennyire képtelenek ebből kilépni, és hogy mennyire mindenki a saját problémáit helyezi előtérbe másokéval szemben. És ez szerintem tök szar hozzáállás, nagyon fos dolog belemerevedni ezekbe.
- Te tudtál azonosulni bárkivel?
- Nem nagyon.
- Emiatt a hozzállás miatt?
- Igen, és nekem másról nem is igazán szól az egész; attól függetlenül, hogy a karakterek közt lehet van olyan, aki talán nem hagyja veszni az egészet,de én abszolút nem így szeretem kezelni ezeket a dolgokat.
- Milyen előadást csinálnál a Sirályból, ha muszáj lenne?
- Mindenképpen olyat, amiben ez a hozzáállás lenne pellengérre állítva. Nem is az, hogy kifigurázná, de ennek a visszásságait mutatná be, és egy totális összeomlásba futtatnám ki a dolgot, mint ahogyan félig-meddig oda is fut ki.
- És a Katona Klubbal milyen előadást tudsz elképzelni, mi az, amit mi meg tudunk ebből fogni?
- Az pedig talán pont ennek az ellentéte, azt megmutatni, hogy lehet ezeket másképp is kezelni? Asszem, de az meg nagyon klisé... Hogy akkor izé, van kiút...
- Hogy akkor “rajta, csináljuk”?
- Az meg elég fos.
- De hogy képzeled el?
- Nem tudom, egyelőre nem nagyon látom, passz. Kíváncsian várom.
- Mi az, ami tetszik a foglalkozásokban, szerinted jól közelítjük meg a témát?
- A jelenetezgetést azt szeretem, csak ugye Rajkai Zolival mindig felfogásbeli ellentétekbe ütközünk, de lehet ebből valami nagyon király, hogy ennyire szétbontunk mindent. Meglátjuk.
- Hogyan vezetnéd te a foglalkozást, vagy milyen új módszert vezetnél be?
- Jó kérdés... Beszédtechnika az nem lenne. Ugyebár ez abból indult, hogy....
- Hogy nézzen az ki valahogy, amikor mi a színpadon létezünk.
- Egyrészt, másrészt meg hogy hű de mennyien fognak felvételizni, de ahogyan ezt most látom, egy csomóan már feladták... Inkább helyzetgyakorlatokra helyezném a hangsúlyt. Nem is konkrét jelenetekkel dolgoznék. Az például nagyon jó volt, amikor felváltva lehetett párban reflektálni egy-egy dologra először némán, aztán beszéddel... Ezt a kreatív-improvizatív-színpadon levő részét nyomatnám nagyon.
- És szerinted mik a prognózisok?
- Nem tudom, tényleg. Utólag meg tudom mondani, hogy az Életvárók szar volt, nem szerettem, főleg az Üdv a Klubbanhoz képest, de az is kihalt a végére, ugyanakkor nagyon izgi volt a munkafolyamat, kifejezetten szerettem csinálni. Ezt egyelőre nem. De meglátjuk. Egy kicsit most azt érzem, hogy nem nagyon haladunk semerre, mindenki tök fogalmatlanul próbál valami olyasmit csinálni, ami hasznos, megjeleníteni valamit, ami hasznos, de így, hogy nincs semmi konkrétum... valahova biztosan vezet ez az egész, de én egyelőre nem látom hova.
- Érzed azt, hogy a mi csoportunk fel tudja dolgozni JÓL ezt a darabot?
- Ha nem megyünk bele ebbe a nagyon kényszerű elvont és alternatív, kibaszott nagy művészek vagyunk-dologba, - aminek szerintem túl nagy az esélye ahhoz, hogy ne következzen be, sok olyan jellem van a csoportban, akik hasonlítanak azokra az alakokra, akiket én látni vélek a darabban, köztük nyilván valamennyire én is. Belesüppedünk a problémáinkba és mindenen keresztülvisszük azt, csak azt nem tudom, hogy fel merik-e, merjük-e vállalni, mert abból nagyon jó dolgokat lehetne kihozni, ha belelépünk abba, amit rosszul csinálunk. Nagyon kétesélyes. Lehet ebből valami kurva jó is, és az is lehet, hogy fanyar szájízzel járok majd előadni ezt a darabot. Az sem baj, vagyunk ötmillióan a csoportban... Überfos csak nem lesz belőle.
