“Nem egyszer próbáltak meg kirabolni cigányok, de komoly sérülést sosem szenvedtem, nagymamámat is meglopták, több ízben, és ezért alakult ki bennem a faji előítélet és ellenszenv a romák iránt. A fehér fiatalban (fehér cigány, telepi suttyó) látok esélyt, hogy kinövi, mert 15 éves koromban én is viselkedtem hasonlóan, nem  suttyóként, csak esetleges hangoskodás a bkv-n, de ezt egy cigányról nem tudom elképzelni, nekik a vérükben van ez a fajta viselkedés. Leszögezném a faj teljes kiirtása meg se fogalmazódik a fejemben, teljesen elhatárolódom a dologtól, mert egyetlen individuumnak sincs joga a másik élete felett ítélkezni, ez Isten dolga… a cigánykérdésre, nekem van két ötletem. Először a megvalósíthatatlanról beszélnék: szerintem külön országrészt kéne fenntartani nekik, ezen ne azt értsd, hogy zárjuk körbe kerítéssel őket és hetente dobjunk be egy kenyeret, hadd öljék egymást, és halljanak éhen, hanem a saját kis társadalmukban élhetnének az ország egy részén, a mi törvényeink alapján, fegyveres határőrséggel.  A társadalom hasznos tagjainak nem is kell a rezervátumba menniük, annak a kevéske 5 %-nak, mert én úgy érzem, hogy a cigány társadalom 95%-a haszontalan. És ebbe ne vegyük bele a cigány muzsikusokat, ők mindig is külön kezelendőek voltak, és mindig hasznos tagjai voltak társadalmunknak. A második megoldás, hogy neveltetéssel, értékrend változtatással próbáljuk megváltoztatni őket, csak ez rengeteg pénz! Mivel nekik nincs motivációjuk és büdös a munka... nem is feltételezem hogy motiválhatóak lennének munkalehetőséggel.  A megélhetési bűnözésben nem hiszek, szerintem lehet becsületben élni kevés pénzzel is. Talán az értékrend-változtatás legjobb módja az lenne, ha a cigány gyerekeket el tudnánk választani a környezetüktől és fehér neveltetést kapnának.”

“Anyukámon, apukámon és a bátyámon kívül nekem minden rokonom Zalaegerszegen él. Mikor kisgyerek voltam, akkor szinte egész nyarakat töltöttem a nagymamámnál. A nagymamám szembe szomszédja mindig változott, én csak annyit tudtam róla a felnőttektől, hogy gyakran elköltöztek onnan az emberek, mert nem fizettek villanyszámlát. Volt egy kedvenc barátnőm onnan, egy cigány kislány, nagyjából egyidős lehetett velem. Emlékszem, hogy egyszer együtt találtunk egy halott denevért, és rengeteg képet készítettünk róla, és sokszor csak úgy átmentünk egymáshoz játszani. Az a lány hihetetlenül fontos volt az akkori kicsi önmagamnak. A nagymamám viszont pár dolgot nem tudott figyelmen kívül hagyni. Az első az az, hogy a barátom cigány családhoz tartozott. A második, hogy kölcsönadta az anyjának a napraforgóolajat, és sosem kapta vissza. Egyszer nagyon lehordta a barátnőmet a kapunkban, mert későn jöttem haza tőlük. Nem engem, nem az anyját, a barátnőmet, és ezek után többször eltiltott tőle. Ezek mind a kettőnknek éppolyan rosszul estek. Mikor ők is elköltöztek, akkor a nagymamám boldogan telefonált Pestre, hogy elmentek, akkor sírva is fakadtam. A nagymamám nem tudta megszeretni azt a kislányt, akit én az ottani legjobb barátnőmnek tekintettem. Nem tudta, mert cigány volt, és utálnia kellett. Szinte minden rokonomat hasonlónak látom ebben. És szerintem ez az átlag, ilyen gondolatból van rengeteg. Én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálni, tehetetlen vagyok. Nem tudok olyat mondani nekik, amitől meg tudnák szeretni azt a kislányt.”

"Tegnap mikor mentem haza láttam valakit az úton, de nem tiszabői volt. Nem bírt kimenni a sárból hát kihúztam. Azt mondta amiért kihúztál a sárból teljesítem három kívánságodat. Én először azt hittem, hogy viccel velem, de amikor elmondta, hogy ő tündér, egyből tudtam hogy ez nem vicc. Az első kívánságom az volt, hogy az élet örökké tartson, soha ne haljon meg senki a világon. A második az hogy az emberek gazdagok és egészségesek legyenek. A harmadik pedig az volt, hogy én okos és jó tanuló legyek addig amíg élek. A tündér mind a három kívánságomat teljesítette és most is boldogan élek."

"Egyszer nálunk volt az ufó. Apukám kiment a kertbe, és ott volt. Féltünk az ufótól. Apukám odavágta a baltát, és az odaragadt. Aztán mikor apukám kiment a vécére, elkapták az ufók. Én kihoztam a kést és megöltem az ufót és jöttek a rendőrök és elvitték az ufót. Így telt a nap."

"Apámmal szoktunk együtt gitározni, és ha mondjuk É-dúrt kell fogni és nem sikerül vagy ha rossz akkordot fogok, akkor kapok tőle egy nyaklevest, és mondja, hogy miért rontod el már harmadjára is. Én mondom, hogy majd megtanulom. Azután megyünk együtt és kitakarítjuk az udvart. Anyámat szoktam tanítani olvasni. Már egy kicsit tud, de még nem annyira. Aztán ha rosszul olvas akkor én nagyon ideges vagyok, mert mindig ugyanott téveszti el, nem tudja kimondani, hogy tyúk, hát ezért szoktam ideges lenni."

Levelezőlista

Partnereink

 

Várunk téged is.

Lépj velünk kapcsolatba!

 
Levelezőlista