Blog

Eddig úgy gondoltam, hogy Csehov legalább akkora isten, mint Dionüszosz, rengeteg karakter mondókájába bele tudtam élni magam és lenyűgözött az a letűnt világ, a maga aktualitásaival, amiről írt a drámáiban. Főleg attól, hogy még ma is érvényesek és az igazságai most is helyt állnak. Csak most, hogy nem csak érezni kéne ezt a világot, hanem talán megélni is, ellentmondásba kerültem a gondolkodásmódommal. Nem, nem is a konvenciókról van szó! Vagy igen? Mit vár el tőlünk Zoli? Biztosan semmi tragikusat, de színházi létezésem óta először érzem úgy, hogy nem tudom, mitől lehetne jobb az előttem lévő jelenet, egyszerűen nincs ötletem és nem tudok hozzátenni semmit jelenleg a saját lényemből. Ezért megszeppenek, elhülyéskedek a többiekkel, miközben nagyon is figyelek arra, ami előttem zajlik, de még mindig nem értem. Mi a lényeg? Mi a Manót akart valójában Csehov?