Színházak Éjszakája – Beszámoló a Katona Eltáv projektjének bemutatójáról

Bátorság – all in!

Szúcs-bányatelep és Budapest V. kerületének távolsága 140 km, ez a távolság azonban szociális különbségeket tekintve nem kifejezhető. Erre világított rá a Katona Színházak Éjszakája kapcsán megfogalmazott felhívása, és ennek a ténynek a tudatában érkezett a közönség az Eltáv-projektet bemutató programblokkra szombat délután a Kamrába.

Habár nagyon fontosnak tartom, ebben az írásban nem térek ki a hasonló jellegű, társadalmi problémákkal foglalkozó, színházak által szervezett projektek jelentőségére. Ahogyan azt is csak érintőlegesen említem, hogy Magyarország jelenlegi szociál- és kultúrpolitikai helyzetében a civil kezdeményezések jelenleg kiemelten fontosak. Ezt kedves olvasó bizonyára tudod, ahogy azok a főként középosztálybeli, a Katona közönségéből kikerülő nézők is tudják, akik részt vettek az említett programon. Egy kicsit, bevallom, tartottam tőle, hogy bizarr, túlzottan labortóriumi szituáció alakul majd ki, pontosabban attól, hogy a nézők biztonságot jelentő székeikből, „megfelelő” távolságtartással figyelik majd a történéseket, vagyis azt, hogy a szúcsiak és az Eltávban résztvevő fiatalok a plénum előtt megpróbálják eljátszani, hogy mit csinálnak, amikor a projekten dolgoznak. Szerencsére ezt a fejemben motoszkáló gondolatot viszonylag hamar, a nulladik ponton sikerült elűzni, amikor a színház terébe belépvén szembesültem az önfeledten, értsd vidáman üvöltve rohangászó, gyakorlatilag minden labdára hasonlító tárggyal focizó gyerekekkel és felnőttekkel.

Fotó: Brozsek Niki

Az eseményt Végh Ildikó, projektvezető koordinálta, az ezt megelőző programot pedig, ami egy fiatalabb korcsoportra fókuszált Vági Eszter vezette, ők a Katona ifjúsági programja, a Behívó motorjai. Az Autonómia Alapítvány szúcsi munkásságát Béres Tibor, az alapítvány programfelelőse mutatta be. Bemutatójában nagy hangsúlyt fektetett a szúcsi felnőttekkel végzett közös munkára, bizarrabb becenevén az „asszonybankra”, ahogy az az Indexen szerepelt (http://index.hu/belfold/2016/04/22/kozossegi_bank_hitel_uzsora/). A kétségtelenül kiváló kezdeményezés nemcsak az uzsorától igyekszik megóvni a tagokat, de mintegy terápiás körként is működhet, ha jól értettem, nem is beszélve olyan „járulékos” előnyökről, mint a közösségépítés. A közösségi zenélés programjának a bemutatása elég hatásosra sikerült. Tökéletesen elégnek bizonyult Rózsa Balázs pár rövid felkonferáló mondata után lejátszani a szúcsiak által készített számot, ami nagy sikert aratott (és itt most nem óvodai anyáknapjás sikerre célzok, a dal tényleg jó volt).  Szóval egy rövid, viszont elég informatív bemutató, majd közös jégtörő játék után kiválaszthattuk, hogy éppen melyik katonaklubbos fiatalok által vezetett csoporthoz csatlakoznánk, milyen témával szeretnénk tölteni a következő egy órát. Én rögtön lecsaptam a számomra éppen nagyon aktuális, „szabályok és szabályalkotás” témakörre (de persze azt is megértem, hogy a szerelem témakör duplaannyi embert vonzott). Kíváncsi voltam arra, hogy mások milyen mértékben elégedetlenek a fennálló társadalmi-intézményi szabályokkal. Ha erre nem is derült fény, meglepett, hogy a csoport tagjai különös hangsúlyt fektetnek a szabályok meglétére, persze, hogy ezen szabályrendszereknek mi képezi az alapját, arról már megoszlottak a vélemények. Zseniális és elgondolkodtató játék volt az általunk megfogalmazott, társas együttéléshez szükséges tulajdonságok aukciója (egy pillanatig szívfájdalmam volt, hogy a bátorságra nem volt lehetőségem licitálni, mert amint elhangzott a szó, egy fiú, aki addig egy mukkot sem szólt egyszer csak felkiáltott, hogy 100, tehát az összes pénzét odaadta érte). Abban a játékban, amelyben ki kellett találni az elmutogatott szabályokat kifejezetten nagy sikerélményem volt. Életem Activity-jei során eddig mindig azzal a problémával szembesültem, hogy nem elég eredményes az általam nagyra becsült stratégia, vagyis hogy mondom, ami először az eszembe jut, gyakorlatilag levegővétel nélkül; ugyanezen stratégia a srácok által elmutogatott fiktív szabályok kitalálásakor tökéletesen bevált.

A délután egyszerű, viszont megnyerő interaktivitásával elég izgalmas és szórakoztató volt, csak azt sajnáltam, hogy a résztvevők a programblokk végére iszonyatosan elfáradtak, elfáradtunk. Illetve azt, hogy ezt a programot nem olyan emberek látták, akik nem hisznek az integrációban, vagy fogalmuk sincs, hogy milyen megoldási stratégiát lehet a mélyszegénységben élő emberek szociális helyzetének javítására alkalmazni. Talán egyszer ez a találkozás is megtörténik.

Írta: Varga Nóri

További képek a Facebook oldalon.

Levelezőlista

Partnereink

 

Várunk téged is.

Lépj velünk kapcsolatba!

 
Levelezőlista