Mikor meghallottam, hogy valójában mi vár ránk a programmal kapcsolatban, megijedtem. Nem tudtam, hogy elképzelni a pestiek és szúcsiak találkozását. Aztán minden negatív félelmet, gondolatot magam mögött hagyva nekivágtam egy kimenetelnek. Bízva bíztam, hogy minden flottul fog menni. Kellemeset csalódtam. Rengeteg gyönyörű és jólelkű gyerek vett körül, és olyan szeretettel öleltek körül, ami meghatott. Az arcomra fagyott a mosoly. Egészen Pestig le se lehetett vakarni a vigyort a képemről. Annyi mindent játszottunk együtt, és olyan jól éreztük magunkat, hogy az elválás nehezebb volt, mint gondoltam.

A 2009-ben alakult Szúcs Községért Egyesület átfogó célja Szúcs település fejlesztése civil összefogással,  valamint a széles rétegeket érintő helyi gondok jelzése, állásfoglalás kiala­kítása, megoldási javaslatok  kidolgozása, kapcsolattar­tás az önkormányzattal és intézményeivel.

 A fenti célok érdekében az alábbi területeken végzik te­vékenységüket: 

  • közvélemény formálása, széles körű tájékoztatás,
  • a sport és az egészséges életmód népszerűsítése, 
  • az önkormányzattal való szoros együttműködés, 
  • kulturális, szabadidős programok szervezése, ren­dezvények támogatása, 
  • az életszínvonal emelésének elősegítése és a telepü­lés fejlődésének előmozdítása.

Emberek, állatok, és címek

Most, hogy csapatunk lassan fél évada dolgozik a Sirály alapján készülő, áprilisban bemutatandó előadáson, ideje beszámolni az újabb fejleményekről.

Tavaly év vége felé volt rajtam egy kis para, mert azt éreztem, hogy a lehető legkülönbözőbb okok miatt nagyon kezd a csapat szétesni. Részben ez is okozta bennem azt a felfokozott állapotot, ami odáig juttatott, hogy megírjam életem első drámáját, a Sirály 2 - A Sirály elrepül című műremeket, hogy ha esetleg ez a projekt minden törekvés ellenére szétesne, azért legyen valami, ami számomra fontos marad az ezzel eltöltött munka kapcsán. Aztán szerencsére úgy alakult, hogy felpörögtek az események, úgyhogy az alig 17 oldalas drámám jelenleg a közösben van, leginkább további ihletforrásként. Önálló műként amúgy is felvet egy meglehetősen problémás kérdést, ami talán részemről is végiggondolatlan. De legalább nem telt eseménytelenül az az idő, amit akár mélydepresszióban, pánikolással is tölthettem volna.

Körülbelül év eleje óta rendkívüli módon beindult a dolog játszós-tréningezős része, amiért én személy szerint végtelenül hálás vagyok. Még úgy is, hogy van abban valami nehézkes, amikor éppen kígyóként próbálsz táncolni, mert Rajkai Zoli azt kéri, hogy valamilyen állat vonásait felvéve mozogjunk zenére. Állatokat játszani egyébként is izgalmas és izzasztó feladat: madarat felvenni hasonlóan problémás (főleg ha azt ki se találom, hogy milyen fajta). Talán még ragadozó gerincesben vagyok a legjobb: az egyik próbán jólesően ellavíroztam tigrisként. A legkönnyebb azért persze a majom marad, mivel főemlős, tehát mutat velünk némi rokonságot.

Az is hasonlóan fontos, hogy elkezdtünk a karakterekkel játszani a korábban kiadott párbeszédeken túl is. Valószínűleg sokat könnyít az azonosuláson, hogy a karaktereken kívül mindig kapunk még valami pluszt az adott helyzetben, ami kapaszkodó lehet. Az egyik ilyen, ha van egy kitalált helyszín: a mai próba eleje azzal telt, hogy először Medvegyenkóként próbáltam táncikálni egy kocsmában, ahol élőzene szólt, és közben próbáltam felkérni az általam Másának gondolt Csermendy Vicát, aki szerencsére tényleg Mása volt, és ezt sikerrel utasította vissza. Hogy melyik karaktert játsszuk, azt első körben mindenki kitalálta saját magának, és nem beszéltük meg, így történhetett, hogy ebben a táncos jelenetben akár Brozsek Nikire is ráhajthattam volna, tudniillik ő is Mását játszott. Az azt követő, parkban játszódó jelenetben pedig hárman voltunk Szorinok, Antal Bálinttal és Gyimesi Bálinttal, és miután rájöttem, hogy nem igazán tudom megtalálni magamban a karakter apróbb cselekvéseit, lezártam a produkciót egy fulladásba fulladó köhögéssel. (Milyen szép kifejezés ez...) A másik kapaszkodó azoknak a tárgyaknak a használata, amiből mindenki otthonról hozott két-három olyat, aminek szerinte köze lehet a Sirályhoz. Én például a saját magam által bedobott kabátom, illetve Tóth Tamás, sirálynak hozott plüsskacsája felhasználásával alakítottam egy teljesen pszichopata Trepljovot. (Bár eleinte nem akartam foglalkozni ezzel a tulajdonképpen bennem is megbújó karakterrel, egy rövid improvizáció erejéig kifejezetten jól esett Trepljovként őrültködni.)

Egyébiránt elmondható az is, hogy az előadás készítésének a klasszikusan legnehezebb periódusába érkeztünk: döntetünk kell a címről. Először facebook-on ment az ötletelés, itt azonban előkerült az a tipikus probléma, hogy elég nehéz szelektálni az öncélú poénkodások, illetve a komolynak szánt ötletek között. Az első állapotban mindent komolyan veszel. A másodikban rájössz, hogy nem kell. A harmadikban már te adsz elmebeteg ötleteket, a kreativitásnak azon a szintjén, hogy különböző klasszikus filmek címének adott pontjába helyettesíted a "sirály" szót. Eszter hősiesen kigyűjtötte a szerinte arra érdemeseket, aztán külön a használhatatlanokat is. Még két nap van hátra az ötletelésből. Kiugróan izgalmas címötlet egyelőre nem nagyon akad. Majd lesz valami.

Sirály, átfestve (?)

A Sirályba most úgy csöppentem bele, hogy az utolsó emlékem róla a gimnázium utolsó évéből való: emelt magyar érettségire készültem (amit végül nem tettem le), és a faktos tanárom elolvastatta velem a Sirályt. Elolvastam, untam. Sok szereplő, kevés történés. A tanárom órán közölte, hogy a szokásos értelmezéseket hagyja a francba, azokat olvassam el magamtól (nem), és beszél inkább a darab ironikus felfogásáról. Arról, hogy Csehov ezt állítólag vígjátéknak írta, és a karakterei nevetséges, szánnivaló figurák. Szóval ő beszélt, bennem pedig ennek kapcsán az rögzült, hogy Csehov nem jó semmire, mert mások ennyire burkolt kinevettetése még soha nem vitt előre az életben, ráadásul az irónia az a fegyver, ami ki tudja, meddig irónia, és honnantól cinizmus már. Más hülyéken röhögni pont ugyanúgy untam, mint a sok szereplőt kevés történéssel.

Valamikor nyár elején tudta meg a csoportunk, hogy ebben a félévben a Sirály lesz a projektünk fő témája, az újraolvasás alatt pedig sok minden megváltozott és kitisztult. A csoport közös táborozása amúgy is meglehetősen érzelgősre-lelkizősre sikeredett, és ebben az állapotban olvasva újra, jöttem rá, hogy ha Csehov esetleg nagyképű is volt, nekünk nem feltétlenül kell annak lennünk, mert vagyunk annyira esendőek, mint a karakterei. Ezt a konklúziót egyébként a legutóbbi (október 2-i) próbán többé-kevésbé közösen is levontuk, fenntartva emellett Antal Bálint véleményét is, aki szerint a Sirály arról szól, hogy mindenki hisztizik.

Személyes kedvencemmé a drámából Trigorin vált, az első nekifutásra nőcsábásznak ható író, akinek azonban nőcsábász léte legkevésbé sem egy általa kialakított és felvett póz, sokkal inkább függőségének egy másfajta megfogalmazása. Trigorinnal való közeli kapcsolatom akkor vált még közelibbé, amikor pár hete azt a feladatot kaptuk, hogy kettesével-hármasával összeállva konkrét párbeszéd-részleteket tanuljunk meg. Elég gyorsan kiszúrtam a Trigorin-Nyina páros beszélgetését, azt azonban csak később fedeztem fel, hogy ebben a részletben ráadásul benne van a kedvenc mondatom az egész drámából: "Ha dícsérnek, kellemes, de ha szidnak, akkor utána két napig nagyon rossz hangulatban vagyok". Nyina szerepére az aznap jelenlévők közül nem maradt párom, így végül - némileg önkényesen - az aznap jelen nem lévő Nagy Klárát választottam ki rá, noha győzködtem egy kicsit Kemény Gabit is, aki azóta bevállalta a pót-Nyinaságot.

Rajkai Zoli kérésére bevezettük a próbaruhát. Fiúknak nadrág, lányoknak szoknya. Ez a felosztás a csoport egyes tagjai részéről kiváltott némi ellenérzést - előző közös munkánk, a kirekesztésről szóló Üdv a klubban után szabadon -, azt azonban szerintem (is) érdemes belátni, hogy ha valahol, akkor a Sirály kapcsán van értelme beszélni konvencionális férfi-női karakterekről, bizonyos, tágabb értelemben vett körülmények ellenére is: ha már Csehov, és ha már Katona, képtelen vagyok nem említeni Haumann Pétert, illetve a - többek között - Márkus Lászlóval és Körmendi Jánossal közösen előadott, méltán híres Három nővér-paródiát. Persze, az nem Sirály, hanem Három nővér, ráadásul paródia, mondhatnánk, de mivel mi sem a komplett Sirályt visszük színpadra, hanem valamit a Sirály kapcsán - amelynek a részleteit még nem is látjuk jó előre - ki tudja, nem fér-e bele valamikor, valamilyen oknál fogva a nemi szerepekkel való őrült variálás. (Na jó, igazából én is kicsi esélyt látok rá).

Az előbbi bekezdésből talán felsejlik, mennyire az elején vagyunk még azoknak a folyamatoknak, amiknek a vége majd egy bemutató lesz jövő tavasszal. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az eddigi, jórészt etűdökből álló előadásaink után ezúttal csinálunk valamit, ami összefüggőbb. Egy olyan dráma kapcsán, mint a Sirály, talán pont meg is tehetnénk: nincs igazán egyértelmű főszereplő. Ez az egyértelmű tény hozzásegít minket ahhoz, hogy amit a Sirály mentén létrehozunk, igazodjon az eredeti mű hangulatához, és emellett hasonlóan közös munka legyen, mint amiket eddig létrehoztunk.

“SZÉT ADOM EZT A SZÍNHÁZAT!” - Szemere Fanni

Október kilencedike: hogyan lesz egy szinte véletlenszerűen kiválasztott drámarészletből jelenet?

Első lépés: szépen elmondják a szöveget. Ahogy megtanulták. Ugye.

Második lépés: Zoli utasításainak eleget téve (persze az is egy hosszú és rögös út amíg eleget MERÜNK tenni ezeknek az utasításoknak. Zoli - illetve, hát a Színházcsinálás - első szabálya ugyanis: merj rosszat csinálni. Merj béna, fura, idétlen lenni, mert ameddig ezt a görcsöt nem küzdöd le, addig nem lesz semmi. Még rossz sem, ugye. És ez egy roppant érdekes helyzet, tetszenek látni, az egyik csoporttag rá is világított, hogy egymás között nagyon készségesen viselkedünk barbárok módjára, ugyanakkkor amint ez a dolog keretet kap, hirtelen iszonyú kínossá válik) Dorn (akit most Niki alakít) minden mondatát végiggondolja, akkor is, ha ez három percbe telik, és egészen addig ismételgeti ezt a mondatot, amíg hirtelen meg nem érti és ÉRZI amit mondott. Milyen különös kis feladat, gondolnánk elsőre, ugyan, ki beszél úgy, hogy nem érti, miről beszél. De próbálják csak ki, ragadják meg az önökhöz legközelebb levő olvasmányt, nyissák ki ott, ahol kinyílik, olvassák fel az első épkézláb mondatot amit látnak, de úgy, mintha az a saját mondatuk lenne, próbálják meg mögé gondolni az összes emléket, tapasztalatot, örömöt, kétségbeesést, ami ezen mondat kimondásához vezetett. ... Ugye, hogy nem könnyű. Zoli   A színházcsinálás második alaptézise: a színház két mondat között van. A szavak mögé, amiket ki kell mondanunk, mert Csehov egyszer régen leírta őket, nem árt gondolatot tenni. Megszólalni csak a legvégső esetben szokás, odáig nagyon hosszú cselekvések nagyon hosszú sora vezet, de olyankor is, a megszólalás az már mindennek a teteje. Niki tehát eleget mer tenni a kérésnek, és ekkor azt a nagyon érdekes dolgot tapasztaljuk meg, hogy hiszünk neki, valószínűleg valóban kedvére való volt Trepljov darabja. Ez persze nem jelent semmit, csak még mélyebbre kerültünk az egész cuccban, ugyanis, remek, most jó lesz rádiójátéknak, de felvetődik a kérdés, hogy miért is beszél magában Dorn? Mi szoktunk magunkban beszélni? Hogyan szoktunk magunkban beszélni? Dorn itt magában beszél, és akkor ezt most meg kell fejteni, hogy mi köti ezt a valósághoz. Mi a valóságalapja annak, hogy egy tag teljesen egyedül, mégis hangosan elkezdi taglalni a kis véleményét?

Például lehet, hogy ez egy szórakozott, kicsit alkoholista bácsika, aki egyébként is mindig jobbra-balra mászkál és megosztja a véleményét a képzeletbeli hallgatóságával, és akkor ezt talán nem is kell tovább magyarázni. Mi azonban most nem egy készen kapott karakterből, hanem önmagunkból kell, hogy kiinduljunk, a színházcsinálás egy újabb szabálya szerint ugyanis ez lesz az, ami hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy érthetően, hitelesen ábrázolhassuk a legkülönfélébb szituációkat. Egy újabb fontos szabály, és a nap talán legfontosabb tanítása: nagyon egyszerűen kell gondolkodnunk, ha színházat szándékoznánk csinálni, mert a néző számára az a legfontosabb, hogy amit lát, hall, azt értse. Mi is a szituációnk tulajdonképpen? Dorn, a beszélő, látott egy előadást, aminek még mindig a hatása alatt van.

Niki, aki most ugyebár Dorn, nem egy szórakozott alkesz bácsika, viszont nem szokott jobbra-balra mászkálni, csakis úgy beszélne magában (merthogy tenné, szokta is), ha tartana valahova, egy konkrét cél végrehajtásának reményében. Mivel azonban Niki nem tud a színpadon monológnyi idő alatt A pontból B-be eljutni úgy, hogy az ne 2 cm/óra sebességgel történjen, most a mozgást ki kell váltanunk egy olyan cselekvéssel, aminek van eleje, közepe s vége. Dorn megméri tehát a vérnyomását. Közben beszámol róla, hogy még mindig tetszik neki az előadás, amit látott.  Ezen a ponton azonban sajnos el kell hagynom a próbatermet, ha csak öt percre is, de mire idáig eljutunk, már fél hét van, és ezt a rengeteg triviálisnak tűnő dolgot amit fentebb részleteztem, mi órákon át tartó tudományos diskurzusok után fedezzük fel, s amely felfedezéseket végül is bölcs, nagytudású tanítóink – gondolom pedagógiai célzattal – igyekeznek velünk kimondatni (ezért tart ilyen sokáig), és a felfedezés öröme olykor olyan mondatokat szül, mint a már idézett SZÉT ADOM EZT A SZÍNHÁZAT, ami szerintem csodálatosan őszinte mondat és egyben rendkívül szellemes társadalomkritika. Ez a folyamat viszont, bár nagyon érdekes, nagyon fárasztó. Vagy csak figyelemzavarosak vagyunk mind. Eszter felajánlott egy alternatív feladatot azoknak, akik tudták, hogy ezt nem fogájk kibírni, ám tudtommal egyedül Gabi élt a lehetőséggel – gondosan kielemezni a szereplők művészettel kapcsolatos felfogását a sajátja ellenében -, és ez nagyon személyreszabott meditációs formának tűnik az ő számára. Amikor visszatérek a terembe, Niki már börleszkfigura. Szóval, valami ilyesmi dolog egy próba mifelénk.

Még egy záró, motiváló gondolat: “Ne gondoljátok, hogy ha ezt most kitaláltuk, hogyan legyen, akkor jó lesz. Másodjára meg harmadjára sem lesz jó. Semmi nem lesz jó, csak hosszú, kínkeserves vérverejtékes munka árán.” - Rajkai Zoltán.

Január vége felé járunk, a pénteki próbák mellé már egy-egy  hétvégi délután is társul. Sirály-nyúzás, a cím legalábbis a csoport szavazatai alapján megszületett: Akarok még mondani valamit.

A tréningek egyre inkább egy-egy drámabeli figura megragadására irányulnak. Építkezés az alapoktól. Az alapvető bemelegítéseken és mozgásokon (vagy éppen az egymásra figyelős kórusgyakorlaton) túl állati jellegzetesség utánzása a feladat, tehát mindenkinek fel kell vennie egy állat testét-lelkét, helyzetbe hozni azt. Rajkai Zoli megadja hozzá a helyszíneket is, ezekből több kör is fut, általában zenére. Fontos a ritmusra élő és gondolatokkal megtöltött gesztusok és mozgások elvégzése. Ezeket a szempontokat betartva eleinte nehéz egységessé formálni és még élni-mozogni is ezekkel a figurákkal, de a valahányadik próbálkozásra már létrejönnek igazán szép, indokolt, a figurának (legyen az majom vagy éppen madár) megfelelő játékok. A következő lépés ugyanígy a ritmus által kötöttség, de most már Trepljovok, Másák, Szorinok, Dornok, Arkagyinák, Samrajevek ésatöbbik kezdenek egymás mellett és egymással élni  a képzeletbeli parkban-gyakorlatban.

Eszter vezetésével is hasonló gyakorlatok folynak, az ő kérése egy, a karaktert megjelenítő szobor, ami-aki aztán egy rövid megmozdulásban végez egy rá jellemző cselekvéssort. Így születnek görcsösen író, majd végre a horgászásban fellélegző Trigorin-alakok, gyötrödő Másák, idegbajos Trepljovok, önmutogató Arkagyinák, el-elbóbiskoló Szorinok. Eszter aztán párba állítja a srácokat, annak megfelelően, hogy ki melyik figurát választotta, és a feladat a következő: párban csináljanak egy olyan szösszenet-jelenetet, amiben valamilyen múltbeli (gyerekkori, fiatalkori, vagy csak egyszerűen régebben történt) momentum, találkozás elevenedik meg a két szerep között.

A párok: Trepljov-Samrajev (Niki, A.Bálint), Arkagyina-Szorin (Gabó, Tamás), a két Trigorin (Máté, Zsolt), a 3 Mása (K.Gabi, B.Gabi, Mira). Szép és érdekes gondolat, hogy Mása életét úgy fejtik meg a lányok, hogy az anyja (Polina) által elkövetett hibák (ivás, dohányzás, reménytelen szerelem) ismétlődnek az ő életében is. Sorsismétlődés. A kis Mása lényegében azt az anyát-nőt látja maga előtt, akivé ő vált (fog válni) huszonkét-huszonnégy éves korára. Dohányzás (vagy a fenetudja, mi), elfojtott feszültség, elhibázott házasság, a vágyott és reménytelen szerelem után való sóvárgás. Konkrétan elhangzik egy mondat: Ne járkálj utánam! Nem véletlenül kapja arcába ezt a mondatot Mása anyja, hiszen x évvel később Másának ugyanezt mondja Kosztya. Érzékeny, ötletes cucc tehát. Nikiék Samrajev-Trepljov párosa is ötletes, kirajzolódik benne a szülőhiány is. Trepljov az anyját keresi, a jószágigazgató azt mondja, elment valahova valami íróval, majd csak visszajönnek. Kosztya figyelmeztetni akarta Arkagyinát a darabjára, előadásának időpontjára, de hiába. A lómániás jószágigazgató azért belenéz a műbe, olvassa a (számunkra már ismerős) sorokat: Emberek, oroszlánok, sasok és fogolymadarak, hallgatag halak… Lovak nem voltak? kérdezi  Samrajev. Ötletes, vicces jelenet ez is.

Az előadás tágabb témáit amúgy Eszter már ismertette, 4-5 nagy halmazt kellene felölelni az áprilisi mókában, ezek: művészet az elméletben, művészet a gyakorlatban, szülő-gyerek viszony, elbeszélünk egymás mellett, szerelem (vagy annak hiánya). (Vagy igazából bármelyiknek a hiánya. Ha már egyszer Sirály…) 2 csoportra oszlanak a srácok, az elbeszélünk egymás mellett témához kellene jelenetet, etűdöt, akármit csinálni, ez kisebb sikerrel történik. Egyelőre még megfoghatatlan téma, körvonalazatlan, gondolkodós fázisban van ez a rész. Beszélgetés alakul ki róla, a nehézségek, hogy egyáltalán mit értünk alatta, de úgy látom, egyelőre a felszínen marad a cucc, a tömegközlekedés-mobil-és internethasználat-valamit tízszer kell elmondani-síkon marad a fejtegetés. Na de a feladat, hogy sok-sok példát, ötletet gyűjtsünk az életnek nevezett maszlagból.

Az egyik próba végén felmerül még a kérdés, lehet-e a Sirálynak például pozitív vége? Mi lett volna, ha Trepljov nem ölte volna meg magát? Sikerei lettek volna, vagy minden zajlott volna tovább a monotonitásban és szenvedésben? (Hú, micsoda hatásos ajánlószagú kérdések.) De tényleg, erről elindul valami ötletelés, többen a srácok közül írnak is Sirályvége-változatokat, ez egyébként állandó lehetőség. Parafrázisgyártás. Remek, remek. A következő feladat: olyan tárgyakat összegyűjteni, elhozni, ami valamiért a Sirályhoz kapcsolódik szerintü(n)k.

Oláh-Bebesi Bori jegyzetei az Akarok még mondani valamit próbáiról

(A szerző maga is a Katona Klub tagja, ennek a csoportnak a munkáját 2015 november közepétől követi.)

Tehát az ügy Csehov Sirálya. A nagyszínpadon december 20-án tartották a bemutatót Ascher Tamás rendezésében, a Katona Klub pénteki csoportja pedig, Vági Eszter és Rajkai Zoltán vezetésével ezt az ügyet vette elő az Életvárók és az Üdv a klubban előadásuk után. A „kissirálynak”, mint előadásnak-egyelőre csak én hívom így, hamarosan nyilvánosságra kerül a pontos cím-áprilisban lesz a bemutatója, a beszélgetések, találkozók, próbák már folynak.

A legelső alkalmakon, ha jól tudom, főleg beszélgetések folytak témákról, amiket a Sirály is felvet. Művészetről, hogy kinek mit jelent, hogyan definiálható, mi számít annak, ésatöbbi, ésatöbbi. Amikor először meglestem a folyamatot, a srácoknál már ottvoltak a jelenetek, szövegtanulási fázis volt. Makai Imre fordítását használják még, de ha jól tudom, majd az új fordítás, Radnai Annamária munkája fogja ezt váltani.)

Az első általam látott próba, Eszter vezetésével kis játékokkal, bemelegítésekkel, beszédgyakorlattal kezdődött, aztán neki a dolognak. Párban, illetve hármasával kaptak jeleneteket, például Szorin-Trepljov, Nyina-Trigorin, Mása-Medvegyenko, ésatöbbi. Ezekhez kellett megtalálni az értelmezéseket, cselekvéssorokat, kis játékokat.  Az egész Sirály-ügy előtt természetesen el kellett olvasni a művet-Makai Imre fordítását - , a jeleneteket is már korábban kézhez kapták a srácok, de egy-egy résznél alapvető viszonyok maszatolódtak el, így tisztázó beszélgetésekre is szükség volt. Na de a jelenet felpakolása! Szóval, Eszter kérése a pontos helyszín kitalálására, állapotváltozásra, cselekvéssorra és indokolt megszólalásokra irányult. Erre a még szövegettanuló, elsődleges nekirugaszkodásra bő fél órát kaptak a srácok. Érdekes és izgalmas lehetőség, hogy az eredeti dráma helyszíneihez nem kell ragaszkodni, nyugodtan el lehet rugaszkodni, más helyzetbe pakolni a dolgokat, az értelmes és indokolt megszólalások persze kötöttek. Így lett például Trepljov lelkesedéséből (amikor is előadása díszletét mutatja nagybátyjának) osztálytermi, a táblára felrajzoló magyarázás, vagy ennek folytatásaként a fiú-nagybátyj viszony így váltott át díszlettervező-munkatárs-viszonyba.
Mindenki el a párjával a terem  különböző pontjaiba, és hajrá. Ez a kábé-félóra szép és dolgos volt, okosan értelmezték a mondatokat, kérdezgették egymást, hogy a figura itt és itt miért így és így szólal meg, erről kinek mi jut eszébe, kipróbálások, bénaságok, újranekifutások, szöveg pontosítása ésatöbbi. Az eszmecsere és jelenetek egymásnak megmutatása után egy kisebb szétesés kezdett eluralkodni a tömegen, az első benyomások és tanácsok után lankadt az egymásra dolgosan figyelés és közös megvitatás-lelkesedés. Ez főleg abból fakadt, hogy miután tényleg mindenki megosztja első benyomásait, esetleg kérdéseit, a társalgás elmegy a javítások, további elméleti csiszolás irányába, ami egy idő után csak annak a 2-3 embernek, illetve Eszternek lesz érdekes, de a tényleges és aktív-dolgos kipróbálás elmarad, illetve még nem az a cél.

Ezen az első próbán tök jó volt megfigyelni a bemelegítő-játékokat, egy szöveg (vers) szélsőséges, túlzott artikulációját, mint gyakorlatot, és a közös agyalást a jeleneteken, párban. Aztán ahogy fáradtak és a próba végére értek a srácok, egyre szomorúbb lett a szétesés, az odanemfigyelés.

A következő próbán lényegében  folytatódtak a jelenetszöszölések, de! most a szokásos kis bemelegítés és játék után egy kis videózás történt. Az Ascher-rendezte Három nővér ebédjelenetét néztük meg, Rajkai Zoli irányításával. Apró mozdulatokat, ki mit csinál és vajon miért-helyzeteket ragadtunk ki és arról folyt a társalgás. Miért tűnik ki Natasa a társaságból? Kitűnik-e egyáltalán? (Valaki szerint sokkal inkább a már fehérhajú Versinyin lógott ki), mi lehet valójában a fejében Irinának, amikor a munka öröméről beszél? Hogyan viszonyulnak hozzá a férfiak? És hogy mit is jelent(het) a doktor mondata: Csak csókolózni érdemes, ezért tehát szeress, szeress!? És hasonlók.
(Az előadás történelmét is megtudtuk Zolitól, hogy hogyan lett híres, hogy utazták ezzel körbe a világot, stb.) A kis lelkesítő beszéde is tök jó volt, példák a Három nővérből, példák az életből és a nem is annyira elrugaszkodott párhuzamok. Ha okos egy próbafolyamat, milyen kérdések vetődnek fel, milyen munkamódszer és hozzáállás működik...mondjuk egy Csehov-szövegben, mik kavarognak a színész, a figura fejében, és az értelmezés fontossága, a fellengzős játékstílus hanyagolása, szupi, szupi.

A következő szakasz ennek hatására folyik, jelenetezés, csinálás ezerrel. Elvonulós, kipróbálós órák. A szöveggel még küzdeni kell, az biztos. A megfejtéséhez meg pláne, de már vannak szép gesztusok, érdekes játékok, tiszta folyamatok is. Igazán Petrusa, maradj itthon-kezdetű jelenetet például még súgni kell B. Gabiéknak, de egy jókedvű megfejtegetés már elkezdődött. A jelenetek még: Kosztya-Szorin: Szeret, nem szeret (egyszer egy csokipapírból szemezgetett kockákat Máté, az ötletelés tehát tök aktív), Kosztya-Dorn-Mása: amikor Dorn a művészetről beszél Trepljovnak (Nikiék ezt először egy művészbejáróhoz rakták, aztán egy edzőterembe került az ügy, az egyik megmutatásnál voltak már szép pillanatok, például Mira-Mása kétségbeesése; K. Zoliék is ezt csinálták, Dorn ekkor rámászott szegény fiúra, aki nem nagyon tudta ezt kezelni, de jónéhány megszólalás még indokolatlan, játék nélküli és papírszagú volt, dehát ez még rendben van). Mása-Medvegyenko: miért jár maga mindig feketében- Laura és Réka jelenete ötletes, szövegtudás is nagyjából megvan, tök jó kezdet. Trepljov-Szorin: És kész is a színház!-ügye alakult talán a legegyenesebben valami más felé, mint az eredeti helyzet, míg Trepljov egy laptoppal lódul be, hogy megmutassa kollégájának a díszletet, Szorin elmütyürészik a kis papíralapú dobozka tervén, tök jó, erős jelek, gesztusok. A következő próbán ezeknek a fejlesztése a feladat. Ha lankad a lelkesedés, általában bedobnak egy játékot, Eszter levezeti, kicsit feljebbtornázzák az energiákat és folytatják.

A következő próba főleg tréningszerű volt, egymásra hangolódós testtel való játékok, impulzusos, irányítós, koncentrálós ügyek. Aztán Eszter azt kérte, hogy mindenki külön, a Sirályból kiragadott egy-két-három mondatából csináljon egy etűdöt. Akármennyi idő eltelhet a megszólalások között, csak legyen valamilyen helyzetbe pakolva. Szuper. Az Eötvösben aztán néztük a jeleneteket. Megmutatások között vannak tök jók, viccesek, ötletesek, a megvitatást megint szétesésnek láttam (kezdek arra gondolni, hogy ennek az Eötvös gimi az oka, de gondolom, a feljebb leírtak).

A következő péntek nagyon összetett és melós volt. Rajkai Zoli tartott beszédtechnika-perceket, órát, úgy látom, ez már bevett ügy, nyitottak egymás felé a kör tagjai, néhány ember jó bátor is, de félszegség is van, szenvedni kell a mondatokkal, versikékkel. Például egy ilyen: Derengett, borongott, merengett, szorongott, kerengett, dorong ott, de nem vett korongot. Ezt eltúlozva, jól artikulálva, szinte köpködősen tessék! Akire épp a sor került, felállt és mondta (vagy olvasta papírról, elvileg kellett volna gyakorolni otthon, na de ott a suli, egyetem és talán munka mindezek mellett). A legnehezebb feladat talán az volt, amikor mindenki felállt és körben maradtak, de egymásnak címezve és mutatva kellett öblösen, határozottan, érthetően mondani az elembertelenedett szót. R. Zoli egy-egy embernél meg is állt, nyüstölt rendesen, de persze dícsért is, véleményezett mindenkinél, tanácsokkal, ötletekkel látta el őket és otthoni gyakorlásra is buzdított. Aztán a jeleneteket néztük meg, szintén Zoli vezette a szélsőségesbe rakós gyakorlatokat. Szövegösszemondás után valamilyen elrugaszkodott helyzetbe hozta azt a két-három embert, aki dolgozott. Így lett Arkagyinából és Szorinból két villanydróton ülő madár (egymás mellett, előrefele nézve), Másából és Medvegyenkoból két medve, A Dorn-Mása-Kosztya ügyből valami szintén szélsőséges, a figurára jellemző pózügy. Trepljov és Szorin pedig, mint két haver, egy jó kis füvescigi mellett (vagy a franc tudja, lehet, hogy más volt, mindketten máshogy reagálták rá, természetesen kérésre) vitatták meg a Szeret-nemszeret dolgot, az anya-fiú kapcsolatot. Szélsőségesség, bátorság, hangsúlyozza R. Zoli, miközben megy a nyüstölés. Az elején úgy láttam, nagyon kényelmetlen a srácoknak a helyzet, féltek, elnevették, elhadarták, papírszagúság ezerrel, de ahogy haladt előre a cucc, úgy tényleg egyre bátrabb és egy-egy helyen, végre! egyre ötletesebb, végre! egymásra figyelősebb, végre! gondolatokkal megtöltött dolog jött ki a végén. Ez annak volt köszönhető például a Mira-Dani párosnál, hogy szépen bele lehetett helyezkedni egy bizonyos figurába, a figura madárszerűségébe, jellegzetes hangjába. Ezek jó nehéz jelenetek, az biztos, nem is sikerült mindegyiknél ez a végeredmény, de gyakorlatnak nagyon hasznos és ötletes, bátor és gondolkodásra késztető. Itt azt éreztem, hogy hiába tök jó tényleg a gyakorlat, elrugaszkodott, melós, és abból a szempontból melós, hogy ésszel kéne felpakolni, egymásra reflektálva, egymással tényleg beszélgetve a megszólalásokat, néhány embernek mintha nem sok köze lenne hozzá, inkább túlesni akarnak rajta. Tehát kész lesz valami, de mintha nem érdekelné őket, hogy például miért pont így és miért pont neki szólal meg Trepljov, Mása, Dorn, akárki, milyen állapotból, milyen előzményekkel, milyen célból, stb. Tény, hogy ezek a gyakorlatok-szélsőséges mimikák, hangok, egy-egy jellegzetes póz felvétele-  el is vitték az ő  Eszterrel előzőleg megvitatott és megfejtett értelmezésüket, nehéz ügy tehát, de szép lassacskán (remélhetőleg) hozzájárul a következőkhöz és az eredményhez.

„Új formák kellenek!”

Ez az év más, mint a többi, másként jár a hold, mert idén a Sirály a téma, meg mert ennek megfelelően, amatőrökből Csehovhoz méltó, színészileg jobban képzett lényekké változunk át. Ennek a folyamatnak első elemenként pedig megtanulunk érthetőbben beszélni. Az eddigi foglalkozásokon például roppant bottal koppantottunk, dobáltuk egymásnak a Kínai templom szavait, és próbáltunk egyetlen levegővel elmondani egy harminckét soros verset, kitartóan, míg ujjunk el nem szárad, mint romló fának ága s le nem lankad fejünk a béke isteni ölébe; előrehoztuk a hangot és hasra szívtuk a Haris-köz levegőjét. És, bár én néha még mindig úgy hadarok, hogy tolmács kell hozzám, határozottan érzem, hogy jó úton járunk. További újításként Rajkai Zoli javaslatára bekerült a szótárainkba az eddig ismeretlen próbaruha fogalma, lányoknak hosszúszoknya, fiúknak macinaci, hogy a próbaterem falain kívül rekesszük mindennapi valónkat és belebújjunk a Csehovi létérzésbe, a karakterek bőrébe, a mondataikba.

Hogy az utóbbi folyamatban hol tartunk, azt nehezen tudom belőni. Vagyunk néhányan, akiknek Csehov hosszú ideje a kedvencei közé tartozik (én azt hiszem, a Csak csókolózni érdemes-feliratú táskám, az Ascher-féle Ivanov és a Három nővér, meg a három Moszkva nélkül nem lennék ugyanaz az ember); vannak, akik csak nyár óta ismerkednek vele és már kezdik megszeretni, és vannak olyanok is, akikre nincs nagy hatással ez a világ. De az az igazság, hogy abban, amit mi közösen csinálunk, az a legcsodálatosabb, hogy minden attitűd és gondolat hozzátesz az előadás megszületéséhez, minden meglátásból párbeszédek, jelenetek születhetnek. Nem kell ugyanazt gondolnunk, vagy éreznünk; annyi minden belefér. És ez valahol nagyon felszabadító.Visszatérve magára a projectre, a mű elolvasása után a következő feladatunk egy-egy kiválasztott rövid párbeszéd csoportos megtanulása volt. Nehezen tudtam választani a karakterek közül, azt hiszem, most sem menne könnyebben. Szeretem Arkagyina fiatalosságát és gőgjét, szeretem Nyina romantikus lelkületét, Trepljov bátorságát, Trigorin modorosságát, Mását, mert tubákot szív és vodkát iszik, és mindig feketében jár. És mert elhangzik a szájából a mondat: „Én viszont úgy érzem, mintha nagyon-nagyon régen születtem volna; csak vonszolom magammal az életemet, mint egy végtelen uszályt.” ami szerintem a valaha leírt legszebb és legkifejezőbb mondatok közé tartozhat. Most éppen Dorn vagyok, és ápolom a fiatalok lelkét. Ez is jó, mint ahogy minden jó lett volna, mert nincs unalmas szereplő, mindannyian emberiek és nagyon fontosak. El lehet veszni bennük, a legjobb értelemben, mint ahogy ebben a munkában is már most, a legelején is el lehet veszni. Persze, szamovár helyett még mindig marad a jó öreg irodai vízforraló, meg a Lipton, de hiszek benne, hogy nemsokára mind otthonosan mozgunk majd a kerti színpadon.

Jó lesz ez.

Eddig úgy gondoltam, hogy Csehov legalább akkora isten, mint Dionüszosz, rengeteg karakter mondókájába bele tudtam élni magam és lenyűgözött az a letűnt világ, a maga aktualitásaival, amiről írt a drámáiban. Főleg attól, hogy még ma is érvényesek és az igazságai most is helyt állnak. Csak most, hogy nem csak érezni kéne ezt a világot, hanem talán megélni is, ellentmondásba kerültem a gondolkodásmódommal. Nem, nem is a konvenciókról van szó! Vagy igen? Mit vár el tőlünk Zoli? Biztosan semmi tragikusat, de színházi létezésem óta először érzem úgy, hogy nem tudom, mitől lehetne jobb az előttem lévő jelenet, egyszerűen nincs ötletem és nem tudok hozzátenni semmit jelenleg a saját lényemből. Ezért megszeppenek, elhülyéskedek a többiekkel, miközben nagyon is figyelek arra, ami előttem zajlik, de még mindig nem értem. Mi a lényeg? Mi a Manót akart valójában Csehov?

Stermeczky Zsolt Gábor interjúja Tenke Mátéval (Az interjú 2016. január 17-én készült.)

- Milyen a viszonyod a Sirályhoz mint drámához?

- Nagyon sokat változott azóta, hogy először elolvastam. Őszintén szólva, először nagyon idegesített, hogy elbeszélnek egymás mellett a szereplők, ráadásul a végén sincs egyfajta feloldás, úgyhogy emiatt sem nyugtathattam meg magam. Nem igazán értettem a lényegét, vagy inkább úgy éreztem, hogy ha értem is, nekem most nincs ehhez semmi közöm. Aztán idő közben annak hatására, hogy sokat foglalkoztunk vele, egyre többször szembesültem a való életben is a Sirályban felhozott problémákkal, kapcsolatrendszerekkel, amik rosszul működnek.

- Van olyan szereplő, akihez közelebb érzed magad, mint a többihez?

- Nincs olyan, akivel nagyon azonosulni tudnék egy az egyben. Leginkább még talán Trepljov, és a művészetével kapcsolatos kétségei, mind a saját tehetségét illetően, mind azt illetően, hogy ami éppen zajlik a színházi, kulturális életben, az mennyire értékes. És azt gondolom, egy picit Nyinában is benne van ez a vergődés. Talán ő egyrészt a művészettel járó hírnevet kergeti, másrészt ő nem annyira az új formák híve, mint Trepljov. Nem akar újat alkotni a művészetben, inkább annak a részese akar lenni, ami már eddig megalkottatott.

- És akkor szerinted miért Trepljovval közösködik eleinte?

- Nincs nagyon lehetősége az elején színházban szerepelni. A szülei kifejezetten tiltják, hogy oda járjon, mégis ott kap egy olyan lehetőséget, hogy végre színpadon szerepeljen. Másrészt pedig, mivel ennyire vágyja a hírnevet is, valószínűleg élvezi Trepljov rajongását. Azt, hogy valóban érez-e valamit Trepljov iránt, hogy rokonok-e ők bármilyen lelki szinten, kicsit nehéz megállapítani. Azt hiszem, hogy elég kis mértékben. Ami a többi karaktert illeti, nehéz velük együttérezni. Például Arkagyinával, bár vannak olyan hibái, amikhez hasonlókat én is elkövettem: a másik figyelmen kívül hagyása, vagy az egymás mellett való elbeszélés, amit olyan sokszor emlegetünk. Vagy az, hogy néha talán még nem is szándékosan, de nem gondol bele az ember, hogy amit mond, annak mekkora jelentősége lehet egy másik ember számára. Szerintem ilyen hibákat sokszor vétünk.

- Volt-e olyasmi a Katona Sirály-előadásában, ami nagyon megdöbbentett?

- Először úgy éreztem, hogy gyakorlatilag minden különösebb módosítás nélkül, egy az egyben színpadra vitték a Sirályt. Aztán amikor elkezdtem Trepljov karakterén gondolkodni, akkor jöttem rá, hogy döntés kérdése, hogy hogyan jelenítik meg ezt a karaktert, mert egyáltalán nem egyértelmű az ő jelleme. Például azzal kapcsolatban, hogy a tehetsége mennyire megkérdőjelezhető. Abszolút kérdőjeles, hogy ő egy valódi tehetség-e, vagy csak vonzza őt a művész-lét, illetve hogy az anyját abban győzhesse le, amivel ő is foglalkozik. Ami még nagy különbség a Katonás előadás és aközött, amit én gondoltam, hogy én azt hittem, hogy ebben sokkal több az indulat. De itt inkább elfojtott indulat volt érezhető. Amikor én elkezdtem dolgozni Gabóval a jeleneten, amiben megjelenik Trepljov színházeszménye, és az anyjához való viszonya, én azt a szöveget sokkal indulatosabbnak éreztem. Először azt hittem, Trepljov és Szorin között is van egy félrebeszélés, pedig az ő kapcsolatuk a többihez képest még kifejezetten jónak számít.

Tenke Máté | Fotó: Brozsek Niki

- Szerinted inkább új formák, vagy klasszikus formák?

- Nyilván ez így elég tág. Én abból indulok ki, hogy szükség van mindkettőre. A régi formák egy alapot jelentenek, az egy megteremtett módszer, egy megteremtett érték. Azt hiszem, te is olvastad azt a kritikát, amire én reflektáltam...

- Ami azt állította, hogy az Ascher-rendezésben az időseké az érvényes színház?

- Igen. Ezen én eléggé kiakadtam. Rezgett a léc, hogy a kritika írójának mennyiben volt igaza, és hogy mennyire ez volt a cél. Máig se tudjuk, de ezt nem is kell nekünk feltétlenül tudni. Szerintem valaki, akinek fontos a színházi világ, nem mondhatja, hogy nincs létjogosultságuk az új formáknak. Bár ennek tényleg lehet az az eredménye, hogy kívül látványos, belül üres produkciók születnek, de a fejlődéshez hozzátartozik ez a fajta próbálkozás. Egy előadás is úgy születik, hogy van sok próba, rengeteg félresikerült jelenettel, aztán mégis valahogy abból áll össze a tökéletesebb egész. Szerintem abszolút van létjogosultsága mindkettőnek.

- Láttál mostanában olyan előadást, ami az új formákkal kísérletezett, akár túlságosan is?

- Olyat, ami túlságosan is, nem annyira. Ami engem megmosolyogtat, vagy inkább rossz szájízzel jövök el róla, amikor nagyon a botrány eszközével próbálnak dolgozni. Ennek az oka az eszköztelenség is tud lenni: amikor úgy érzik, hogy valami nagyon erőset vagy újat akarnak csinálni, de nincs rá más eszközük, minthogy megbotránkoztassák a nézőt. Ha ennek nincs funkciója, az nagyon rosszul tudja kivenni magát. A Trafóba szoktam néha járni, ott szerintem vannak jó próbálkozások, például a Tünet Együttes előadásai. Felhasználják a technikát is, táncművészetileg is elég jók, és náluk nem érzem, hogy ezek a dolgok egymás ellen mennének. Nem mondom, hogy világrengető, de előre mutat, és örülök, hogy használják ezeket a lehetőségeket.

- Te milyen színházi feladatot érzel magadhoz a legközelebb?

- Azon felül, hogy a prózai színészet nagyon foglalkoztat, a háttérmunkák is érdekelnek. A jelmez-és díszlettervezés nagyon közel áll hozzám, még ha - azt gondolom - nincs is különösebb tehetségem hozzá. Az szerintem egy olyan közlési forma, ami sokkal átvittebb, mint a szóval való közlés. Valaki egyszer azt mondta, hogy a szavak nem a segítői, hanem a gátlói a gondolatok kifejezésének. Ezzel valamilyen szinten egyet tudok érteni. Kifejezésre használjuk ugyan őket, de ezek közel sincsenek ahhoz, amik lejátszódnak a fejünkben. Hála istennek, a másik ember azokból a sekélyes, rossz megfogalmazásokból mégiscsak valahogy rá tud következtetni a közös ismeretek alapján, hogy az mit jelent. De a színháznak mindenképpen előnye, hogy van egy olyan közlési mód is, hogy látvánnyal is dolgozik.

Songoro Laura interjúja Antal Bálinttal (Az interjú 2016 januárjában készült)

- Miről szól Neked a darab?

- Nekem a Sirály az nagyjából arról szól, hogy hogyan szopódik mindenki a saját parájával és mennyire képtelenek ebből kilépni, és hogy mennyire mindenki a saját problémáit helyezi előtérbe másokéval szemben. És ez szerintem tök szar hozzáállás, nagyon fos dolog belemerevedni ezekbe.

- Te tudtál azonosulni bárkivel?

- Nem nagyon.

- Emiatt a hozzállás miatt?

- Igen, és nekem másról nem is igazán szól az egész; attól függetlenül, hogy a karakterek közt lehet van olyan, aki talán nem hagyja veszni az egészet,de én abszolút nem így szeretem kezelni ezeket a dolgokat.

- Milyen előadást csinálnál a Sirályból, ha muszáj lenne?

- Mindenképpen olyat, amiben ez a hozzáállás lenne pellengérre állítva. Nem is az, hogy kifigurázná, de ennek a visszásságait mutatná be, és egy totális összeomlásba futtatnám ki a dolgot, mint ahogyan félig-meddig oda is fut ki.

 Antal Bálint | Fotó: Brozsek Niki

- És a Katona Klubbal milyen előadást tudsz elképzelni, mi az, amit mi meg tudunk ebből fogni?

- Az pedig talán pont ennek az ellentéte, azt megmutatni, hogy lehet ezeket másképp is kezelni? Asszem, de az meg nagyon klisé...  Hogy akkor izé, van kiút...

- Hogy akkor “rajta, csináljuk”?

- Az meg elég fos.

- De hogy képzeled el?

- Nem tudom, egyelőre nem nagyon látom, passz. Kíváncsian várom.

- Mi az, ami tetszik a foglalkozásokban, szerinted jól közelítjük meg a témát?

- A jelenetezgetést azt szeretem, csak ugye Rajkai Zolival mindig felfogásbeli ellentétekbe ütközünk, de lehet ebből valami nagyon király, hogy ennyire szétbontunk mindent. Meglátjuk.

- Hogyan vezetnéd te a foglalkozást, vagy milyen új módszert vezetnél be?

- Jó kérdés... Beszédtechnika az nem lenne. Ugyebár ez abból indult, hogy....

- Hogy nézzen az ki valahogy, amikor mi a színpadon létezünk.

- Egyrészt, másrészt meg hogy hű de mennyien fognak felvételizni, de ahogyan ezt most látom, egy csomóan már feladták... Inkább helyzetgyakorlatokra helyezném a hangsúlyt. Nem is konkrét jelenetekkel dolgoznék. Az például nagyon jó volt, amikor felváltva lehetett párban reflektálni egy-egy dologra először némán, aztán beszéddel... Ezt a kreatív-improvizatív-színpadon levő részét nyomatnám nagyon.

- És szerinted mik a prognózisok?

- Nem tudom, tényleg. Utólag meg tudom mondani, hogy az Életvárók szar volt, nem szerettem, főleg az Üdv a Klubbanhoz képest, de az is kihalt a végére, ugyanakkor nagyon izgi volt a munkafolyamat, kifejezetten szerettem csinálni. Ezt egyelőre nem. De meglátjuk. Egy kicsit most azt érzem, hogy nem nagyon haladunk semerre, mindenki tök fogalmatlanul próbál valami olyasmit csinálni, ami hasznos, megjeleníteni valamit, ami hasznos, de így, hogy nincs semmi konkrétum... valahova biztosan vezet ez az egész, de én egyelőre nem látom hova.

- Érzed azt, hogy a mi csoportunk fel tudja dolgozni JÓL ezt a darabot?

- Ha nem megyünk bele ebbe a nagyon kényszerű elvont és alternatív, kibaszott nagy művészek vagyunk-dologba,  - aminek szerintem túl nagy az esélye ahhoz, hogy ne következzen be, sok olyan jellem van a csoportban, akik hasonlítanak azokra az alakokra, akiket én látni vélek a darabban, köztük nyilván valamennyire én is. Belesüppedünk a problémáinkba és mindenen keresztülvisszük azt, csak azt nem tudom, hogy fel merik-e, merjük-e vállalni, mert abból nagyon jó dolgokat lehetne kihozni, ha belelépünk abba, amit rosszul csinálunk. Nagyon kétesélyes. Lehet ebből valami kurva jó is, és az is lehet, hogy fanyar szájízzel járok majd előadni ezt a darabot. Az sem baj, vagyunk ötmillióan a csoportban... Überfos csak nem lesz belőle.

 

Kemény Gabi interjúja Rajkai Zolival (Az interjú 2015. december 18-án készült)

-Mivel nem ez az első alkalom, hogy fiatalokkal foglalkozol, tanítod őket és segítesz nekik, ezért feltételezem, hogy szereted csinálni.
-Több oka van annak, hogy fiatalok között lenni nagyon jó. Az egyik ok az, hogy miközben az ember nyomon követ egy új generációt, megismeri a fiatalok - folyton változó - valósághoz való viszonyát, ezáltal az ember folyamatosan új inspirációt kap; friss élményeket és újfajta megközelítéseket: mindez nagyon fontos egy alkotó ember számára, hogy a megújulásra való készsége megmaradjon, hogy ne porosodjon be és ne legyen avítt a gondolkodásmódja. Ne legyen egyre inkább a múltban járkáló lélek. A másik ok, hogy fiatalok között az ember nem érzi, hogy öregszik: ha fel akarja venni a tempót, akkor frissnek és dinamikusnak kell maradnia.  A fiatalok között látni, ahogy az élet folytatódik, mintha ki lenne terítve az idő. Annak, aki már az élete közepe felé jár, mint ahogy én is, egyre érdekesebbé válik ez a folytonosság. Örömmel tölt el.

-Miben különbözik az Eszter (Vági Eszter, projektvezető) és a te látásmódod?
-Próbáljuk a nézeteinket összehangolni. 
Én egyáltalán nem értek a drámapedagógiához, nem tudom, hogyan kell vezetni egy csoportot, milyen tematika alapján. Eszter viszont ezt tanulta, jól tudja, hogy az egésznek mi a kerete, melyek az irányai, a lehetőségei. Úgyhogy én ebben rá hallgatok.

Én színész-mentornak kerültem hozzátok, hogy a színjátszás szakmai részében segítsek. Azt talán jobban tudom, hogy zajlik egy színházi próba, hogyan jön létre egy produkció, hogyan működik a rendező. Ebben nyilván nekem van nagyobb tapasztalatom. Ezzel együtt én egyértelműen alárendelt szerepet szerettem volna és szeretnék betölteni most is a munkafolyamatban és a csoport vezetését illetően. Az Üdv a klubbant végülis én rendeztem (bár az egész anyaggyűjtés és írás a ti munkátok volt Eszter irányításával), de idén ezen picit változtatni fogunk, mert Eszternek is vannak ambíciói, szeretné ő is jobban kipróbálni magát, mint színházcsináló, úgyhogy a Sirályhoz kapcsolódó előadásnál ő lesz a kreatívabb, én meg inkább egyfajta "supervisor" szerepet fogok betölteni.

-Hogy érzel Csehov iránt?
-Elmesélem egy élményemet Csehovval kapcsolatban. 1988-ban, abban az évben, amikor érettségiztem, egy barátommal eljöttünk megnézni a Három nővért, itt a Katona József Színházban. Mások mondták, hogy jó, én semmit sem tudtam róla. (A gimnáziumban nem különösebben foglalkoztam Csehovval, nem érdeklődtem iránta. A Sirály kötelező olvasmány volt, amit el se olvastam.) Szóval megnéztük - ezt a tizennyolc éves fejjel nem igazán felfogható, nem túl izgalmas - előadást, és utána... máig nem tudom elmagyarázni, hogy mi történt velünk.  Valami misztikus, megmagyarázhatatlan érzés és benyomás telepedett ránk. Csehov darabja bekúszott a bőrünk alá, az idegrendszerünkbe és többé nem engedett. Valahogyan alattomos módon, észrevétlenül azonosultunk a Három nővér szereplőivel és világával. Tudat alatt ráébredtünk, hogy ez rólunk is szól és mindarról, ami körülöttünk zajlik, és piszkosul lenyomott. Sétáltunk a körúton és a betonon bukfenceket hánytunk, meg kúsztunk-másztunk, alig bírtunk egymáshoz szólni. Az emberek meg bámultak minket, hogy ezek megőrültek. 

Rajkai Zoltán | Fotó: Brozsek NikiÓriási hatással volt ránk ez az élmény és később meghatározó lett az életemre nézve: ez az előadás volt az egyik oka annak, hogy ebben a színházba kötöttem ki.
A Három nővér után láttam a Platonovot, amibe aztán be is kerültem később, mikor a színházban gyakornokoskodtam, és aztán játszottam az Ivanovban, tehát három Ascher-Csehovval találkoztam életemben.
Csehovban van valami alattomosan egyszerű, és sunyin kézenfekvő, ugyanakkor valami olyan elementáris pontosság és gazdagság az emberek, jellemek ábrázolásában, ami egyetemes és korokat átívelő. Zseniális és ezért meghatározó szellemiségű szerző, különösen egy író vagy drámaíró, de akármilyen színházi ember számára.

Hogy mi van ma Csehovval, az egy nagyon izgalmas kérdés.  Igazából nem tudom. Ellentmondást érzek Csehov világa és a mai korszellem között. Az Ivanovot, ami Csehov egyik első drámája, és amelyben, leegyszerűsítve, a depresszió kórképét írta meg, a 2000-es években játszottuk itt, a Katona József Színházban. Az egész világot körbeutaztuk azzal az előadással és mindenhol álló tapsvihar fogadta, óriási siker volt. Felmerül a kérdés: hogy lehet az, hogy egy Csehov előadás, egy magyar társulat előadásában, magyar nyelven, felirattal, a világ minden pontján ugyanazt az élményt adja az embereknek? New Yorktól Columbián át Sydneyig.
Az emberek az egész világon ráismernek valamire...
Másrészt, mintha a világ túl nagyot fordult volna: most, amikor a Sirállyal foglalkozunk - ami korábban a Moszkvai Művészszínház emblematikus előadása volt Sztanyiszlavszkij rendezésében, olyan briliáns színdarab, amire színházat lehetett alapítani - mintha számunkra elveszítette volna az erejét. A kapcsolódási pontot.
Egy agykutató attitűdjével állok hozzá, vagy mintha a szakdolgozatomat írnám a darabból, kutatom, hogy mi lesz az, amit a Sirály megmozdít az emberekben.


-Van olyan Sirály-karakter, akinek a művészetfelfogása közel áll a tiédhez?
-Nincs. Vegyük például Trepljovot, aki szerint új formák kellenek. Szerintem ez így ma már egyszerűen nem igaz.Legyen szó a művészet bármelyik ágáról, tobzódunk a formákban: dizájncenter az egész világ. Ugyanakkor a csehovi gondolat természetesen érvényes.
Mint, ahogy a többi emberi probléma is az, amit a Sirály felvet: a generációk közötti szakadékról, vagy arról, hogy érdemes-e beledögleni a művészetbe; vagy a középszer és a tehetség kérdései, ezek mind általános érvényű, emberi dolgok. De vajon érdekel ma valakit egy lehanyatlott művésznő, vagy egy feltörekvő kicsit tehetséges író, vagy akár egy tönkrement, a művészet oltárán feláldozott élet? Vagy manapság ez már bulvár?! Nem is tudom, mintha ezek a dolgok ma már csak a felszínen számítanának.
Így viszonyulok most Csehovhoz, tobzódnak bennem a kérdőjelek.


-Hol tart a csoport a munkafolyamatban?
-Ezt sem látom még pontosan.
Az Üdv a klubban szembenézés volt a saját életetekkel, látszott rajtatok egy nagyon erős személyes viszony: a bátorság, a kreativitás, az elszánás, és az intellektus. Okosan, gazdagon, szerteágazóan álltatok hozzá.
Most mindebből itt semmit nem érzékelek: nem érzem a sziporkázó kreativitást, akarást, valami célért a kreatív szenvedést. Mintha nem találnátok a közösséget a Csehovi szöveggel. Nem tudom, hogy ez Csehov miatt van, vagy a ti élethelyzeteteknek köszönhető, mindenesetre nem látom, hogy Csehovon keresztül nagyon akarnátok valamit a világgal, vagy magatokkal.
De egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, az alkotás az ilyen: belenyúlsz egy alaktalan masszába, csupa liszt, meg ragacsos tészta leszel, és addig nyújtod, téped, dagasztod, gyömöszölöd, amíg nem lesz formája. Adott egy Csehov massza, szövegekkel, szerepekkel, drámákkal, jelenetekkel, veletek és az érzelmeitekkel együtt: most ehhez a masszához kell formát találni. Kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből.

“Nem egyszer próbáltak meg kirabolni cigányok, de komoly sérülést sosem szenvedtem, nagymamámat is meglopták, több ízben, és ezért alakult ki bennem a faji előítélet és ellenszenv a romák iránt. A fehér fiatalban (fehér cigány, telepi suttyó) látok esélyt, hogy kinövi, mert 15 éves koromban én is viselkedtem hasonlóan, nem  suttyóként, csak esetleges hangoskodás a bkv-n, de ezt egy cigányról nem tudom elképzelni, nekik a vérükben van ez a fajta viselkedés. Leszögezném a faj teljes kiirtása meg se fogalmazódik a fejemben, teljesen elhatárolódom a dologtól, mert egyetlen individuumnak sincs joga a másik élete felett ítélkezni, ez Isten dolga… a cigánykérdésre, nekem van két ötletem. Először a megvalósíthatatlanról beszélnék: szerintem külön országrészt kéne fenntartani nekik, ezen ne azt értsd, hogy zárjuk körbe kerítéssel őket és hetente dobjunk be egy kenyeret, hadd öljék egymást, és halljanak éhen, hanem a saját kis társadalmukban élhetnének az ország egy részén, a mi törvényeink alapján, fegyveres határőrséggel.  A társadalom hasznos tagjainak nem is kell a rezervátumba menniük, annak a kevéske 5 %-nak, mert én úgy érzem, hogy a cigány társadalom 95%-a haszontalan. És ebbe ne vegyük bele a cigány muzsikusokat, ők mindig is külön kezelendőek voltak, és mindig hasznos tagjai voltak társadalmunknak. A második megoldás, hogy neveltetéssel, értékrend változtatással próbáljuk megváltoztatni őket, csak ez rengeteg pénz! Mivel nekik nincs motivációjuk és büdös a munka... nem is feltételezem hogy motiválhatóak lennének munkalehetőséggel.  A megélhetési bűnözésben nem hiszek, szerintem lehet becsületben élni kevés pénzzel is. Talán az értékrend-változtatás legjobb módja az lenne, ha a cigány gyerekeket el tudnánk választani a környezetüktől és fehér neveltetést kapnának.”

“Anyukámon, apukámon és a bátyámon kívül nekem minden rokonom Zalaegerszegen él. Mikor kisgyerek voltam, akkor szinte egész nyarakat töltöttem a nagymamámnál. A nagymamám szembe szomszédja mindig változott, én csak annyit tudtam róla a felnőttektől, hogy gyakran elköltöztek onnan az emberek, mert nem fizettek villanyszámlát. Volt egy kedvenc barátnőm onnan, egy cigány kislány, nagyjából egyidős lehetett velem. Emlékszem, hogy egyszer együtt találtunk egy halott denevért, és rengeteg képet készítettünk róla, és sokszor csak úgy átmentünk egymáshoz játszani. Az a lány hihetetlenül fontos volt az akkori kicsi önmagamnak. A nagymamám viszont pár dolgot nem tudott figyelmen kívül hagyni. Az első az az, hogy a barátom cigány családhoz tartozott. A második, hogy kölcsönadta az anyjának a napraforgóolajat, és sosem kapta vissza. Egyszer nagyon lehordta a barátnőmet a kapunkban, mert későn jöttem haza tőlük. Nem engem, nem az anyját, a barátnőmet, és ezek után többször eltiltott tőle. Ezek mind a kettőnknek éppolyan rosszul estek. Mikor ők is elköltöztek, akkor a nagymamám boldogan telefonált Pestre, hogy elmentek, akkor sírva is fakadtam. A nagymamám nem tudta megszeretni azt a kislányt, akit én az ottani legjobb barátnőmnek tekintettem. Nem tudta, mert cigány volt, és utálnia kellett. Szinte minden rokonomat hasonlónak látom ebben. És szerintem ez az átlag, ilyen gondolatból van rengeteg. Én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálni, tehetetlen vagyok. Nem tudok olyat mondani nekik, amitől meg tudnák szeretni azt a kislányt.”

"Tegnap mikor mentem haza láttam valakit az úton, de nem tiszabői volt. Nem bírt kimenni a sárból hát kihúztam. Azt mondta amiért kihúztál a sárból teljesítem három kívánságodat. Én először azt hittem, hogy viccel velem, de amikor elmondta, hogy ő tündér, egyből tudtam hogy ez nem vicc. Az első kívánságom az volt, hogy az élet örökké tartson, soha ne haljon meg senki a világon. A második az hogy az emberek gazdagok és egészségesek legyenek. A harmadik pedig az volt, hogy én okos és jó tanuló legyek addig amíg élek. A tündér mind a három kívánságomat teljesítette és most is boldogan élek."

"Egyszer nálunk volt az ufó. Apukám kiment a kertbe, és ott volt. Féltünk az ufótól. Apukám odavágta a baltát, és az odaragadt. Aztán mikor apukám kiment a vécére, elkapták az ufók. Én kihoztam a kést és megöltem az ufót és jöttek a rendőrök és elvitték az ufót. Így telt a nap."

"Apámmal szoktunk együtt gitározni, és ha mondjuk É-dúrt kell fogni és nem sikerül vagy ha rossz akkordot fogok, akkor kapok tőle egy nyaklevest, és mondja, hogy miért rontod el már harmadjára is. Én mondom, hogy majd megtanulom. Azután megyünk együtt és kitakarítjuk az udvart. Anyámat szoktam tanítani olvasni. Már egy kicsit tud, de még nem annyira. Aztán ha rosszul olvas akkor én nagyon ideges vagyok, mert mindig ugyanott téveszti el, nem tudja kimondani, hogy tyúk, hát ezért szoktam ideges lenni."

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat.

Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk. 

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ következő programjának címe Shakespeare és a bolondok. Az érdeklődők ez alkalommal Bezerédi Zoltán vetítéssel egybekötött előadását hallgathatják meg.

Időpont: 2017. április 8., szombat 15:00-17:00 

(Találkozó 14:45 órakor a Katona József Színház előcsarnokában)

A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk április 7., péntek éjfélig.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2017 áprilisában folytatódik a szakmai eszmecsere 

A budapesti Katona József Színház 2017 januárjától színházi nevelési beszélgetés-sorozatot indított Szempontváltó címen.

A soron következő beszélgetésen a Káva-A Résztvevő Színháza, a Nemzeti Táncszínház és a Közép-Európa Táncszínház Igaz történet alapjáncímű koprodukciós előadása kerül majd a program középpontjába. 

Az előadást előzetesen március 28-án és 29-én délelőtt 10:30 órai kezdettel lehet megtekinteni a Bethlen téri Színházban.

Jegyár: 500 Ft (Csak a Szempontváltó résztvevőinek.) 

Előzetes bejelentkezés szükséges az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen.

A Szempontváltó soron következő eseménye április 4-én, kedden este 18:00-20:00 óra között lesz a Katona József Színház Sufnijában (1052 Bp., Petőfi S. u. 6.) 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk, a programra az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen tudnak regisztrálni.

Végh Ildikó, Vági Eszter

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?
 

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

 

Fotó: Brozsek Niki

Következő időpontunk:

2017.március 25., szombat 10:00 - 13:00


Gyülekező a Katona főbejáratánál.

A program ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
">This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk március 24. éjfélig. 

Várunk sok szeretettel minden 7 és 12 év közötti gyermeket!

a Behívó munkatársai

 

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat.

Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk. 

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ következő vetítésén a Székely Gábor rendezte Ahogy tetszik (1983.) kerül sorra.

Időpont: 2017. március 18., szombat 15:00-19:00 

(Találkozó 14:45 órakor a Katona József Színház előcsarnokában)

A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk március 17., péntek éjfélig.

 

 

Az írós csoportunk, a Dokumentumból fikció tagjai a Kaukázusi krétakörrel foglalkoznak az idei évad során. Dramaturgi szemszögből olvassák, elemzik, beszélgetnek róla. Kértük, hogy írjanak ki a drámából pár számukra fontos idézetet:

"Négyig se tud számolni, de nyolc fogást zabál fel."

"GRUSE: (kétségbeesve) Én neveltem! Tépjem szét? Nem bírom.”

"Az Emberséges miképp menekülhet a vérebek, a tőrvetők elől?", "Rettenetes a kísértés a jóra!", "Zivatarban minden göröngy megázik."

"Mert szabad és üres lettem, ez búsít el"

"Szörnyű, hogyha megkísért a Jóság!"

"Minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle."

"Szeretem a népet, őszinte, egyszerű észjárását, csak éppen a szagától kapok migrént."

Fotó: Brozsek Niki

Megkértük a hozzánk járókat, hogy szedjék össze pár gondolatban, hogy mit jelent nekik a Katona Klub. A csütörtöki Szilánkok csoport egyik tagja, Balla Hangi válaszolt:

"Megnyugtatóan csodálatos érzés, mikor van egy hely, ahol kiadhatod magadból azt a sok-sok kreatív energiát, ötletet, ami az évek során, a hétköznapokban gyülemlett fel benned. Ha ezen a helyen olyan emberek vannak körülötted, akik őszintén kíváncsiak mindenre, ami te vagy, és segítenek megtalálni azt a nyelvet, amin keresztül te beszélni tudsz. Számomra ilyen hely a katona klub.

Ahogy múlnak a hónapok, egyre több mindenbe kóstolunk bele, és rengeteg dolgot próbálunk ki egyénileg és csoportosan is. Írunk, táncolunk, beszélgetünk, jeleneteket hozunk létre, játszunk, zenélünk, vitázunk, installációkat, performanszokat készítünk.
Mintha valami után eszeveszett energiákkal kutatnánk, bár talán senki előtt nem világos, hogy pontosan mit keresünk és mit fogunk találni a folyamat végén. De lehet, hogy nem is az a fontos, ugyanis a kutatás során minden apró részletből százezer felé ágazó lehetőség és új ötlet születik, amiknek a nagy része nem marad megvalósítatlanul.
Nagyon fontos, hogy a sok új felfedezésben ne vesszünk el. Erre legfőképp csoportvezetőink figyelnek, akik megadják az alapot, a vázat, amire aztán teljesen szabadon építkezhetünk. Számunkra ez nagy könnyedség, segítő iránymutatás, nem pedig egy szűk keret, ami nem enged elég mozgásteret.
Ami nekem nagyon tetszik, hogy folyamatos mozgásban vagyunk, és nem csak a gondolataink, kreativitásunk van kihasználva. Gyakorlatban létre kell hoznunk, meg kell valósítanunk ötleteinket, és ettől lesz élő és nagyon valóságos mindaz, ami a próbateremben történik.

Az, hogy egyénenként is lehetünk egy csoport tagjai, számomra ritkán tapasztalt dolog. A klubban minden egyes ember egy külön világ. Egymás iránt nagyon érdeklődőek és kíváncsiak vagyunk, és ez teszi lehetővé azt a biztonságos, bizalommal teli légkört, ahol mindenki megmeri magát mutatni. Nem érzem azt, hogy a világaink az idő múlásával egybe olvadnának, hogy a sok különböző szín egy új, közös egyszínű árnyalattá formálódna. A fekete nem szürkíti be a fehéret. Inkább szerintem mindenki megtartja önmagát, és ettől válik a közös munka nagyon érdekesen bonyolulttá, ami során mindannyian formálódunk, és változunk is. Inkább tudnám magunkat különböző színű, méretű és formájú kis szilánkokhoz hasonlítani, akikből a végén egy egységes mozaik fog összeállni."

 

 

Balla Hangi - Fotó: Brozsek Niki

Megkértük a hozzánk járókat, hogy szedjék össze pár gondolatban, hogy mit jelent nekik a Katona Klub. A csütörtöki Szilánkok csoport egyik tagja válaszolt:

"Szokták mondani, hogy több évre az iskola válik a második otthonunkká. Nos, úgy érzem, hogy nekem a Szilánkok lett a harmadik. És ez jó!
4 hónap. Ennyi ideje vagyunk körülbelül 20an összezárva minden héten. Elképesztő! Nemcsak új embereket ismerek meg, de magammal is egyre inkább tisztában vagyok. És hogy ezt hogyan érjük el? Nyitottsággal, bizalommal, hol beszéddel, hol hallgatással. Biztonságot ad a Klub. Amolyan meg nem fogalmazott titoktartási szerződés él közöttünk. Ez nagy szó. Ilyen kevés idő alatt, ilyen sok ember nem mindig tud jól együttműködni. Nekünk sikerül. Annak ellenére, hogy van közöttünk harsányabb és szelídebb egyén is. Mindenki kíváncsi mindenkire! Meghallgatjuk egymás ötleteit, vágyait, megosztjuk egymással azokat a hatásokat, melyek bennünket érnek a mindennapokban. Ami a legfontosabb, és amire talán az egész foglalkozás épül: amit létrehozunk egyénileg vagy csapattal, az sosem lehet rossz! És ez a mondat ad nekünk bátorságot, hogy kiéljük kreativitásunkat, és olyat alkossunk, amire nem is gondoltunk, hogy képesek lehetünk.
Hatalmas izgatottsággal várom, hogy kiderüljön hova tartunk, és mi fog megszületni ebből a varázslatból."

Engel Ágnes - Fotó: Brozsek Niki

 

Megkértük a hozzánk járókat, hogy szedjék össze pár gondolatban, hogy mit jelent nekik a Katona Klub. Elsőként a csütörtöki Szilánkok csoport egyik tagja, Milovecz Laura válaszolt:

"Sokadik félév a katonában, első félév új, igazi, felnőtt csoporttal. Egy új társaság, új lehetőségekkel, akik valami nagyon jót akarnak csinálni. Amikor először találkoztam az új csoportommal, csak azt éreztem, hogy kíváncsi vagyok ezekre az emberekre, és arra, hogy mit tudnak kihozni magukból. Az elmúlt félévben megnyíltunk egymásnak a csoportban, beszélgettünk a Bádogdob című darab problémafelvetéseiről, jeleneteket készítettünk a darabhoz kapcsolódóan, és rengeteg esélyt kaptunk az önkifejezésre. Ami nekem csodálatos ebben az egészben - többek között - az  az elfogadás, amivel egymáshoz viszonyulunk, az egyenlőség, ami fent áll a tagok között, és a lehetőségek, amiket nyújt nekünk a Katona klub. Több színjátszócsoportban megfordultam a Katona előtt, és van különbség. A Katona Klubban nemcsak a legjobbat hozzák ki belőled, hanem fejlődésre bírnak, ami szerintem nagyon fontos."

Milovecz Laura - Fotó: Brozsek Niki

A pénteki Ellentétek kiscsoportunk tagjai feladata az volt, hogy Dixit kártyákból alkossanak egy mesét. Ezt el is készítették, a mese pedig itt olvasható:

Az Istenek szerelmei 

Valaha réges-régen élt egy istenség, akit Éginek hívtak. Ő maga volt a Nap, a Hold és a Felhők istene. Szerette a csillagokat figyelni, különösen a benne élő gyermekeket, akik gyertyáik fényével világították be az éjszakai égboltot. Egy este a csillagok fényében észre vett egy vándor cirkuszt, abban egy gyönyörű lányt, akinél szebbet nem látott még soha az életben. Égi azon nyomban beleszeretett a lányba. Apró teste úgy suhant a kötélen, hogy a cirkusz nézői csak úgy ámultak. Az arca felejthetetlen volt: hatalmas, csillogó szemei megigézték. Égi minden idegszálával őt figyelte, nem tudta levenni a szemét a porondról. A következő műsorszám egy madárfióka kórus volt, akiknél szebben és igézőbben nem énekel egy pacsirta sem a földkerekségen.  Úgy érezte, a madarak is az ő lángoló szerelméről énekelnek. Mikor vége lett a a dalnak, mind beleszálltak anyjuk hatalmas csőrébe. A madár felröppent, körözött egyet a nézők felett, majd eltűnt az éjszakában. Égi megajándékozta őket egy ragyogó holdsugárral, ami mostantól mindig bevilágítja majd útjukat.

Mindeközben Gaia, a vízben élő istennő messziről figyelte Égit. Nyílvesszőivel ő irányította a világ történéseit: a nagy ötletek megszületését, a szerelmek fellobbanását, a magas röptű gondolatok szárnyalását, de ő maga sohasem volt képes bevallani Éginek érzéseit. Égi látta, hogy az artista lány  egy számára ismeretlen, gyönyörű palotába indul. Látta, hogy a palota az apró szörnyek földje felé tart, ahol a kis bestiák hatalmas tüzet raktak, melynek lángjai a palota felé lobogtak. Szerette volna figyelmeztetni szerelmét, de képtelen volt megszólalni és megmozdulni. Ekkor kétségbeesett erőlködésében hirtelen az álom szertefoszlott, a feje kitisztult és rájött, hogy Rémi, az ezerarcú istennő, a rémséges látomások és lidércek úrnője irányította gondolatait. Rémi égi palotáját látta, ami kívül meseszép volt, ám belül sötét, dohos és félelmetes. Ezt hitte illanó szerelme otthonának. Rémi rengeteg gyermeket tartott a palotába zárva. Ha valaki kérdezősködött felőlük, akkor hazudott arról, hogy hol vannak. 

Égi összetört, amikor rájött, hogy szerelme nem létezik, csak puszta látomás volt és legmélyebb érzései csupán egy gonosz tréfa szüleményei voltak. Megtöpörödött, elvesztette fényét és hatalmát. Halandó lett. Céltalanul indult el a nagyvilágba. Ahogy ment, mendegélt, egy tó partjára ért, ahol Gaia jelent meg a víz tükrén. Égi szomorúan köszöntötte régi ismerősét.

-Mi bánt téged drága barátom? - kérdezte Gaia. Égi pedig mindent elmesélt sorjában. Mikor befejezte, Gaia kihúzott egy nyilat és az égre lőtte. Ahol a nyíl az égbe fúródott, megannyi nap és hold pattant ki és teríttette be az égboltot. Mindegyik más érzelmet sugárzott. Égi saját alakjai fényéből megértette, mit érez Gaia iránta. Ettől nőni kezdett, egyre fényesebb lett, míg a végén újra ereje teljében pompázott. Felnézett a nőre és felismerte benne gyermekkori barátját, de már több volt barátságnál, amit érzett iránta: tiszta és igaz szerelem lángolt fel benne.

Ekkor a világ szétesett körülöttük és mikor újra összeállt, egy hatalmas, sötét és rémisztő teremben voltak. Rémi jelent meg mellettük éjfekete lidérc alakjában, de mielőtt bármit tehetett volna, Gaia szellemeket varázsolt elő, akik védőpajzsként verték vissza Rémi átkait. Így azok egy majmot találtak el, aki épp a tónál ivott. A majomkirályt (merthogy az volt), varázserejű szőre megvédte, ám Rémi százezer átka végül mindenkit elért. Gaia, Égi, és a gyermekek a palotában besüllyedtek a föld alá, testük gyökeret eresztett, hajuk pedig fává változott a föld felett. Csupán egy kislány nem változott át mert, kint a kertben játszott a palotán kívül. Mikor meglátta társait, bánatában imádkozni kezdett. A kisgyermekek a csillagokban látták keserves könnyeit és hallották imáit a kislánynak. Megsajnálták és a szomszédos országban élő embereket kérték meg, hogy segítsenek. Ők eljöttek hatalmas fehér nyulakon lovagolva, akiktől bármit kívánhat az ember. A nyulak visszavarázsoltak mindenkit, kivéve a legbetegebbnek tűnő fát. Végül megkeresték a gyerekek otthonát és hazavitték őket. Így vetettek véget Rémi szörnyű tetteinek. Ha az emberek nem segítettek volna, az istenek és a gyerekek örökre fák maradtak volna.

Ezúttal két közelgő előadáshoz is kínáljuk felnőtt nézőinknek szóló programunkat!

A február 25., szombat esti Nóra, illetve a március 4., szombat esti Terror előadás előtt és után közös játékra és beszélgetésre invitáljuk azokat a Kedves Nézőinket, akik szívesen gondolkodnának együtt az előadások kapcsán. 

A Katona Behívó keretében számos iskolában már évek óta sikerrel futó háromlépcsős programunkba havi rendszerességgel családok, baráti társaságok, egyéni érdeklődők is bekapcsolódhatnak. Előzetes tudás, előképzettség nem szükséges – némi játékkedv és kíváncsiság nem árt!

fotó: Horváth Judit

A programokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket február 24., péntek/március 3., péntek éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.email címre. (Ezen a címen jegyigényeket nem fogadunk, csak a színházpedagógiai regisztrációkat várjuk ide. A minimum létszám 15, a maximum 30 fő.)

A  résztvevőket február 25-én/március 4-én délután 17 órakor várjuk a színház főbejáratánál.

Az előadásokat követő feldolgozó foglalkozás  mindkét esetben 22:00 óra körül ér majd véget.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Katona Behívó munkatársai

A budapesti Katona József Színház 2017 januárjától színházi nevelési beszélgetés-sorozatot indított Szempontváltó címen.

Célunk, hogy új lendületet adjunk bizonyos szakmai diskurzusoknak, egyúttal elősegítsük, hogy új szempontok mentén beszélgethessünk az előadásokról, terminológiáról, elemzési kérdésekről, stb. Kiemelten szeretnénk foglalkozni a szakírói-kritikai megközelítés lehetőségeivel és nehézségeivel, valamint azzal, hogy az egyes programok hol helyezkednek el a színházi/pedagógiai skálán.

Minden alkalommal egy-egy előadást, komplex színházi nevelési programot helyezünk a moderált beszélgetés fókuszába, amelyet szeretnénk nyitottá, a kérdések és szempontok ütköztetésének hasznos fórumává tenni. (Itt jegyezzük meg, hogy a beszélgetések alkalmával igyekszünk felvételről betekintést nyújtani az előadásokba, de a komplett produkciók külön alkalmakkor tekinthetők meg.)

A januári izgalmas beszélgetést követően legközelebb a Mentőcsónak Egység – Manőver alkotócsoportjának A néma tartománycímű előadása kerül majd a program középpontjába. 

Az előadás előzetesen két alkalommal, február 24-én és március 3-án este 18:00 órától látható a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban.

Jegyár: 1200/1500 Ft (Előzetes bejelentkezés szükséges.)

A Szempontváltó soron következő eseménye március 14-én, kedden este 18:00-20:00 óra között lesz a Katona József Színház Sufnijában (1052 Bp., Petőfi S. u. 6.) 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk, a programra az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen tudnak regisztrálni.

Végh Ildikó, Vági Eszter

 

A néma tartomány ajánlója: 

Kedves nézőink! Most egy olyan darabot fognak látni, amiben a valósághoz fordultunk segítségért. Bosszantó hírekhez, kedélyt borzoló eseményekhez, lesz köztük ilyen is, olyan is. A kommentek se kerülték el figyelmünket, az egyszerű olvasó nyers véleményére is kíváncsiak voltunk. De ne ijedjenek meg, nem fárasztjuk önöket politikával, közéleti problémákkal. Egy elképzelt tartományba vezetjük el önöket, egy új időszámítás után, ami egy bizonyos Hang megszólalásához köthető. A Hang, e titokzatos Hang, ha kellően figyelünk rá, fel- fel csendül azóta is, hogy fentartsa a békét a tartomány lakói számára. Ők, a kiválasztottak már egységet alkotnak. Együtt lélegeznek, énekelnek és együtt hallgatnak, ha kell.

Szereplők: Bíró Gergely, Borbás Gergő, Boznánszky Anna, Nyáry Pál, Szepes Anna, Formán Bálint

Zene:Formán Bálint

A rendező munkatársa: Tési Dóra

Rendező:Pass Andrea

 

1.SZÍNHÁZPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁS A KÉT KOREA ÚJRAEGYESÍTÉSE CÍMŰ ELŐADÁSHOZ KAPCSOLÓDÓAN

Ebben az évadban  Négyöthat néven folytatódik a felnőtteknek szóló színházpedagógiai program-sorozat 

A január 21., szombat esti A két Korea újraegyesítése előadás előtt és után közös játékra és beszélgetésre invitáljukazokat a Kedves Nézőinket, akik szívesen gondolkodnának és játszanának együtt  az előadás kapcsán. 

A Katona Behívó keretében számos iskolában már évek óta sikerrel futó háromlépcsős programunkba havi rendszerességgel családok, baráti társaságok, egyéni érdeklődők is bekapcsolódhatnak. Előzetes tudás, előképzettség nem szükséges – némi játékkedv és kíváncsiság nem árt!

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket január 20., péntek éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre. (Ezen a címen jegyigényeket nem fogadunk, csak a színházpedagógiai regisztrációkat várjuk ide. A minimum létszám 15, a maximum 30 fő.)

A program résztvevőit január 21-én délután 17 órakor várjuk a színház főbejáratánál.

Az előadást követő beszélgetés várhatóan 22 órakor ér majd véget.

 

2.KERÜLJ BELJEBB! – Színházi játszótér 7-12 ÉVESEKNEK

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

Legközelebb január 22-én, vasárnap délelőtt 10-től 13 óráig várjuk a játszani vágyókat. (Találkozó 9:45-kor a színház előcsarnokában.)  

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket január 21., szombat éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre.

 

Januárban színházi nevelési beszélgetés-sorozatot indítunk Szempontváltó címen.

Célunk, hogy új lendületet adjunk bizonyos szakmai diskurzusoknak, egyúttal elősegítsük, hogy új szempontok mentén beszélgethessünk az előadásokról, terminológiáról, elemzési kérdésekről, stb. Kiemelten szeretnénk foglalkozni a szakírói-kritikai megközelítés lehetőségeivel és nehézségeivel, valamint azzal, hogy az egyes programok hol helyezkednek el a színházi/pedagógiai skálán. Minden alkalommal egy-egy előadást, komplex színházi nevelési programot helyezünk a moderált beszélgetés fókuszába, amelyet szeretnénk nyitottá, a kérdések és szempontok ütköztetésének hasznos fórumává tenni.

Az első alkalom részletei:

- téma: Kéksziget (az első hazai színházi nevelési társulat, az idén 25 éves Kerekasztal Színházi Nevelési Központ előadása – a programon részleteket vetítünk!)

- időpont: 2017. január 17., kedd 18-20 óra

- helyszín: a Katona József Színház próbaterme (V. ker., Haris köz 5., kapucsengő:10)

- a beszélgetés résztvevői:

 A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ társulata

 Patonay Anita (Káva – A Résztvevő Színháza)

 egy színházi alkotó (Katona József Színház)

 Herczog Noémi (kritikus, Színház folyóirat)

 Pável Zoé (diák, a Katona Klub tagja)

Kérjük, hogy a részvételi szándékot előzetesen jelezzék az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címen. A programra szeretettel várunk minden szakmán belüli és kívüli érdeklődőt!

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat.

Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk.

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ következő vetítésén a Zsótér Sándor rendezte Pericles kerül sorra.

Időpont: 2017. január 14., szombat 15:00-19:00 (A vetítés után Tóth Anitával beszélgetünk.)

(Találkozó 14:45 órakor a Katona József Színház előcsarnokában)

A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk január 13., péntek éjfélig.

Az ünnepek előtti utolsó hétvégén a Behívó három programot is kínál az érdeklődőknek: 

SZÍNHÁZPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁS AZ EMILIA GALOTTI ELŐADÁSHOZ KAPCSOLÓDÓAN

Ebben az évadban Négyöthat néven folytatódik a felnőtteknek szóló színházpedagógiai program-sorozat 

A december 17., szombat esti Emilia Galotti előadás előtt és után közös játékra és beszélgetésre invitáljuk azokat a Kedves Nézőinket, akik szívesen gondolkodnának és játszanának együtt  az előadás kapcsán. 

A Katona Behívó keretében számos iskolában már évek óta sikerrel futó háromlépcsős programunkba havi rendszerességgel családok, baráti társaságok, egyéni érdeklődők is bekapcsolódhatnak. Előzetes tudás, előképzettség nem szükséges – némi játékkedv és kíváncsiság nem árt!

 

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket december 16., péntek éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre. (Ezen a címen jegyigényeket nem fogadunk, csak a színházpedagógiai regisztrációkat várjuk ide. A minimum létszám 15, a maximum 30 fő.)

A program résztvevőit december 17-én délután 17 órakor várjuk a színház főbejáratánál.

Az előadást követő beszélgetés várhatóan 22 órakor ér majd véget.

KERÜLJ BELJEBB! – Színházi játszótér 7-12 ÉVESEKNEK

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

Legközelebb december 18-án, vasárnap délelőtt 10-től 13 óráig várjuk a játszani vágyókat. (Találkozó 9:45-kor a színház előcsarnokában.)  

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket december 17., szombat éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre. 

ÚJRANÉZŐ

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat.

Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk. 

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ következő vetítésén a Zsótér Sándor rendezte Pericles kerül sorra.

Időpont: 2016. december 18., vasárnap 15:00-19:00 (A vetítés után Tóth Anitával beszélgetünk.)

(Találkozó 14:45 órakor a Katona József Színház előcsarnokában)

A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk december 17., szombat éjfélig.

 

A november 27-i, vasárnap esti A nők iskolája előadás előtt közös játékra és beszélgetésre invitáljuk azokat a nézőinket, akik szívesen gondolkodnának együtt az előadás kapcsán. 

A Katona Behívó keretében számos iskolában már évek óta sikerrel futó háromlépcsős programunkba havi rendszerességgel családok, baráti társaságok, egyéni érdeklődők is bekapcsolódhatnak. Előzetes tudás, előképzettség nem szükséges – némi játékkedv és kíváncsiság nem árt!

fotó: Horváth Judit

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket november 26., szombat éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre. (Ezen a címen jegyigényeket nem fogadunk, csak a színházpedagógiai regisztrációkat várjuk. A minimum létszám 15, a maximum 30 fő.)
A program résztvevőit november 27-én délután 17 órakor várjuk a színház főbejáratánál. Az előadást követő beszélgetés várhatóan 22 órakor ér véget.

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

fotó: Brozsek Niki

Következő időpontunk:

2016. november 20., vasárnap 10:00 - 13:00

Gyülekező a Katona főbejáratánál.

A program ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk november 19. éjfélig.

Várunk sok szeretettel minden 7 és 12 év közötti gyermeket!

a Behívó munkatársai

 

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat. Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk.

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ idei második vetítésén a Zsámbéki Gábor rendezte Julius Caesar kerül sorra.

Időpont: 2016. november 5., szombat 15:00-19:00 (A vetítés előtt Máté Gáborral beszélgetünk.)

Találkozó 14:45 órakor a Katona József Színház előcsarnokában. A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk november 4., péntek éjfélig.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Behívó munkatársai

Ebben az évadban is folytatjuk Újranéző című sorozatunkat.

Maradva a nagy klasszikusoknál és kapcsolódva a színház jelenlegi repertoárjához, idén Shakespeare-előadásokat nézünk újra. A sorozat keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk.

A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Shakespeare művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

A SHAKESPEARE ÚJRANÉZŐ első idei vetítésén a Zsámbéki Gábor rendezte Vízkereszt kerül sorra.

Időpont: 2016. október 21., péntek 18:00-22:00 (A vetítés előtt Zsámbéki Gáborral beszélgetünk.)

Találkozó 18 órakor a Katona József Színház előcsarnokában

A programon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk október 20., csütörtök éjfélig.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Behívó munkatársai

Bátorság – all in!

Szúcs-bányatelep és Budapest V. kerületének távolsága 140 km, ez a távolság azonban szociális különbségeket tekintve nem kifejezhető. Erre világított rá a Katona Színházak Éjszakája kapcsán megfogalmazott felhívása, és ennek a ténynek a tudatában érkezett a közönség az Eltáv-projektet bemutató programblokkra szombat délután a Kamrába.

Habár nagyon fontosnak tartom, ebben az írásban nem térek ki a hasonló jellegű, társadalmi problémákkal foglalkozó, színházak által szervezett projektek jelentőségére. Ahogyan azt is csak érintőlegesen említem, hogy Magyarország jelenlegi szociál- és kultúrpolitikai helyzetében a civil kezdeményezések jelenleg kiemelten fontosak. Ezt kedves olvasó bizonyára tudod, ahogy azok a főként középosztálybeli, a Katona közönségéből kikerülő nézők is tudják, akik részt vettek az említett programon. Egy kicsit, bevallom, tartottam tőle, hogy bizarr, túlzottan labortóriumi szituáció alakul majd ki, pontosabban attól, hogy a nézők biztonságot jelentő székeikből, „megfelelő” távolságtartással figyelik majd a történéseket, vagyis azt, hogy a szúcsiak és az Eltávban résztvevő fiatalok a plénum előtt megpróbálják eljátszani, hogy mit csinálnak, amikor a projekten dolgoznak. Szerencsére ezt a fejemben motoszkáló gondolatot viszonylag hamar, a nulladik ponton sikerült elűzni, amikor a színház terébe belépvén szembesültem az önfeledten, értsd vidáman üvöltve rohangászó, gyakorlatilag minden labdára hasonlító tárggyal focizó gyerekekkel és felnőttekkel.

Fotó: Brozsek Niki

Az eseményt Végh Ildikó, projektvezető koordinálta, az ezt megelőző programot pedig, ami egy fiatalabb korcsoportra fókuszált Vági Eszter vezette, ők a Katona ifjúsági programja, a Behívó motorjai. Az Autonómia Alapítvány szúcsi munkásságát Béres Tibor, az alapítvány programfelelőse mutatta be. Bemutatójában nagy hangsúlyt fektetett a szúcsi felnőttekkel végzett közös munkára, bizarrabb becenevén az „asszonybankra”, ahogy az az Indexen szerepelt (http://index.hu/belfold/2016/04/22/kozossegi_bank_hitel_uzsora/). A kétségtelenül kiváló kezdeményezés nemcsak az uzsorától igyekszik megóvni a tagokat, de mintegy terápiás körként is működhet, ha jól értettem, nem is beszélve olyan „járulékos” előnyökről, mint a közösségépítés. A közösségi zenélés programjának a bemutatása elég hatásosra sikerült. Tökéletesen elégnek bizonyult Rózsa Balázs pár rövid felkonferáló mondata után lejátszani a szúcsiak által készített számot, ami nagy sikert aratott (és itt most nem óvodai anyáknapjás sikerre célzok, a dal tényleg jó volt).  Szóval egy rövid, viszont elég informatív bemutató, majd közös jégtörő játék után kiválaszthattuk, hogy éppen melyik katonaklubbos fiatalok által vezetett csoporthoz csatlakoznánk, milyen témával szeretnénk tölteni a következő egy órát. Én rögtön lecsaptam a számomra éppen nagyon aktuális, „szabályok és szabályalkotás” témakörre (de persze azt is megértem, hogy a szerelem témakör duplaannyi embert vonzott). Kíváncsi voltam arra, hogy mások milyen mértékben elégedetlenek a fennálló társadalmi-intézményi szabályokkal. Ha erre nem is derült fény, meglepett, hogy a csoport tagjai különös hangsúlyt fektetnek a szabályok meglétére, persze, hogy ezen szabályrendszereknek mi képezi az alapját, arról már megoszlottak a vélemények. Zseniális és elgondolkodtató játék volt az általunk megfogalmazott, társas együttéléshez szükséges tulajdonságok aukciója (egy pillanatig szívfájdalmam volt, hogy a bátorságra nem volt lehetőségem licitálni, mert amint elhangzott a szó, egy fiú, aki addig egy mukkot sem szólt egyszer csak felkiáltott, hogy 100, tehát az összes pénzét odaadta érte). Abban a játékban, amelyben ki kellett találni az elmutogatott szabályokat kifejezetten nagy sikerélményem volt. Életem Activity-jei során eddig mindig azzal a problémával szembesültem, hogy nem elég eredményes az általam nagyra becsült stratégia, vagyis hogy mondom, ami először az eszembe jut, gyakorlatilag levegővétel nélkül; ugyanezen stratégia a srácok által elmutogatott fiktív szabályok kitalálásakor tökéletesen bevált.

A délután egyszerű, viszont megnyerő interaktivitásával elég izgalmas és szórakoztató volt, csak azt sajnáltam, hogy a résztvevők a programblokk végére iszonyatosan elfáradtak, elfáradtunk. Illetve azt, hogy ezt a programot nem olyan emberek látták, akik nem hisznek az integrációban, vagy fogalmuk sincs, hogy milyen megoldási stratégiát lehet a mélyszegénységben élő emberek szociális helyzetének javítására alkalmazni. Talán egyszer ez a találkozás is megtörténik.

Írta: Varga Nóri

További képek a Facebook oldalon.

FELHÍVÁS – KATONA KLUB
Ha érdekel a színház világa, ha szívesen vagy egy jó közösség tagja, ha szeretsz játszani, írni és nagyokat beszélgetni, akkor várunk a Katona Klub újonnan induló csoportjaiba.

Jelentkezésedet 2016. október 6-ig kell elküldened

az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címre.

A jelentkezéseddel együtt küldd el ezeket az adatokat is:
Neved

Iskolád

Telefonszámod

E-mail címed

Kiskorúaknál:

Szüleid neve és telefonszáma

Szüleid e-mail címe

A CSOPORTOK

7 - 10 ÉVESEKNEK: ELLENTÉTEK VILÁGÁBAN - A foglalkozások péntekenként 16:00-18:00 óráig lesznek. 

Csoportvezetők: Szendrey Gitta, Zewde Eszter

FELADAT

Rajzold vagy írd le egy napodat a Holdon.

--------------------------------------------------------------------

10 - 15 ÉVESEKNEK: PROFIL - A foglalkozások hétfőnként 16:00-18:00 óráig lesznek.

Programvezető: Bakonyvári Krisztina

FELADATOK
- Küldj magadról egy maximum 1 perces bemutatkozó videót.
- Készíts egy képzeletbeli facebook profilt egy olyan hősről, aki szívesen lennél!

--------------------------------------------------------------------

15 - 23 ÉVESEKNEK: SZILÁNKOKA foglalkozások csütörtökönként 16-19 óráig lesznek.

Programvezető: Vági Eszter

FELADATOK
- Küldj magadról egy maximum 1 perces bemutatkozó videót.
- Írd le néhány mondatban, miért fontos neked a színház.
- Írd le röviden, mit indít el benned az alábbi idézet! Gondold tovább vagy vitázz vele! A műfaj szabadon választható, a terjedelem ne legyen több egy oldalnál.
„Harcunk szüleink és általában a felnőttek ellen irányul, tekintet nélkül arra, hogy ki mellett vagy ki ellen vannak.”

 

Fotó: Brozsek Niki

Ha érdekel a színház világa, ha szeretsz játszani, ha szívesen beszélgetsz a világ fontos és kevésbé fontos dolgairól – akkor nagy szeretettel hívunk a Katona József Színházba.

Minden hónapban együtt töltünk egy hétvégi délelőttöt, hogy egy-egy választott témáról játsszunk és gondolkodjunk közösen. A csapat, a közösség nagyszerű, itt könnyen lehet új barátságokat kötni. A játékkedv és a nevetés is garantált.



A foglalkozásokra 7-12 éves gyerekeket várunk. Semmilyen előzetes színházi ismeret, tapasztalat nem szükséges.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: a jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk. (Alkalmanként maximum 30 főt tudunk fogadni.)

Az évad első foglalkozása 2016. szeptember 18-án, vasárnap 10-13 óra között lesz.

Mindenkit szeretettel vár a Behívó csapata!

 Az Autonómia Alapítvány, a Katona József Színház és a Szúcs Községért Egyesület által létrejövő program keretében, az önsegélyezést lehetővé tevő alternatív közösségi bank létrehozása és a gyerekeknek biztosított színházi nevelési foglalkozások mellett (a programról bővebben itt olvashatnak), Szúcs-bányatelep házai is felújításra kerülnek.

Ez a felújítás a program egy eredetileg nem tervezett része. Az ötlet abból fakadt, hogy a falu házai nincsenek jó állapotban: az erre fordítható összegek csak ahhoz elégségesek, hogy évről-évre csak a legszükségesebb dolgokat hozzák rendbe. A közösségben megfogalmazódott az igény a házak alaposabb felújítására.

Szuhai Anikó a szúcsi közösségi bank csoport tagja. 18 éve lakik Szúcs-bányatelepen, párjával és nagykorú fiával élnek egy háztartásban. Anikó sokat segít nagyobb lányának a gyerekek körül, gyakran náluk vannak, ő vigyáz rájuk.

Már régóta szeretnék körbekeríteni az udvarukat. Többször próbálkoztak kerítést felhúzni az udvar köré, ám a ráfordítható összegből nem tudtak jó minőségű anyagból kerítést készíteni, így ezek hamar tönkrementek.  Ebben az évben már megvették a kerítéshez szükséges anyagmennyiség felét, szeretnék még az idén az egész udvart bekeríteni.

„Nagyon fontos lenne, hogy be legyen kerítve a portálunk. Először is, ha lenne kerítés, megcsinálhatnám a kertem, ültetnék, művelnék, szépítenék. A gyerekek szempontjából sem mindegy, ha lenne kerítés biztonságban tudhatnám őket, mikor kint játszanak. Most folyamatosan figyelni kell rájuk.”

Ahhoz, hogy Anikóék meg tudják csinálni a kerítésüket a meglévő 16 méter kerítés mellé további 20 méter kerítést kell venniük, valamint oszlopokat, alaphoz anyagokat. Ennek költsége 170 000 Ft. Minden 5000 Ft. a kerítés egy-egy méterét jelentené! Segítse Anikóékat, hogy végre tartósan is be tudják udvarukat keríteni! Anikóéknak itt tudnak segíteni.

2000 Ft felett minden támogatónknak személyes ajándékkal kedveskedünk, aki megadja az elérhetőségeit.

 

 „Jó látni azt az igyekezetet és akaratot, amivel a szúcsiak tenni akarnak azért, hogy változtassanak saját és gyermekeik életén. Saját eszközeinkkel a Katona József Színház részéről mi is igyekszünk segíteni ebben. Most egy kis támogatás is valóban sokat jelent – kérem, lehetőségeihez képest Ön is csatlakozzon hozzánk!” - Mészáros Blanka

 

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

Fotó: Brozsek Niki

Fotó: Brozsek Niki

Következő időpontunk:

2016. május 22. 10:00 - 13:00


Gyülekező a Katona főbejáratánál. A foglalkozás helyszíne a Katona próbaterme – V. kerület, Haris köz 5.

A program ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Várunk sok szeretettel minden 7 és 12 év közötti gyermeket!

a Katona Behívó munkatársai

 

Ebben az évadban  Négyöthat néven folytatódik a felnőtteknek szóló színházpedagógiai program-sorozat A május 22., vasárnap esti Ahogy tetszik előadás előtt és után közös játékra és beszélgetésre invitáljuk  azokat a Kedves Nézőinket, akik szívesen gondolkodnának és játszanának együtt  az előadás kapcsán.

A Katona Behívó keretében számos iskolában már évek óta sikerrel futó háromlépcsős programunkba havi rendszerességgel családok, baráti társaságok, egyéni érdeklődők is bekapcsolódhatnak. Előzetes tudás, előképzettség nem szükséges – némi játékkedv és kíváncsiság nem árt!

A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: A jelentkezéseket május 21., szombat éjfélig várjuk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címre. (Ezen a címen jegyigényeket nem fogadunk, csak a színházpedagógiai regisztrációkat várjuk ide. A minimum létszám 15, a maximum 30 fő.)

A program résztvevőit május 22-én délután 17 órakor várjuk a színház főbejáratánál.

Az előadást követő beszélgetés várhatóan 22 órakor ér majd véget.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Katona Behívó munkatársai

Várjuk nézőinket a különleges workshopra, melyen a színházi, dramaturgiai alkotófolyamatot ismerhetik meg. Május 7-én, szombaton a Sirály kerül sorra.

A Nézőakadémia vendége Radnai Annamária, az új fordítás készítője, az előadás dramaturgja lesz.
A foglalkozásra az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. e-mail címen lehet jelentkezni május 6., péntek 12 óráig.
A Nézőakadémia jegyára 900 Ft; a jegyet a workshop kezdetén a helyszínen lehet majd megvásárolni.

Találkozó: 15 órakor a Katona előcsarnokában. A workshop előreláthatóan 18:00-kor ér majd véget.

A március 11., péntek esti Sirály előadás után közönségtalálkozót tartunk a Sufniban.
Szeretettel várjuk azokat a kedves nézőinket, akik szívesen beszélgetnek az előadásban felvetett kérdésekről és az alkotói folyamat elemeiről.


Ascher Tamás | Fotó: Brozsek Niki

A beszélgetésen részt vesz Ascher Tamás, rendező és az előadás néhány szereplője.
A programon való részvétel ingyenes, regisztráció sem szükséges.
Az érdeklődőket a Sufniban várjuk péntek este 22:00 órakor.

A Katona történetében a kezdetektől kiemelten fontos szerep jut Csehov műveinek. A legújabb bemutatóhoz, a Sirályhoz kapcsolódva szeretnénk képet adni színházunk korábbi előadásairól is. Az Újranéző keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk. A sorozat célja, hogy színháztörténeti áttekintést is adva megvizsgáljuk, miért és hogyan szólhatnak Csehov művei a mához, és mi rejlik a Katona előadásainak rendkívüli sikere mögött.

Rajkai Zoltán, Fekete Ernő
Ez alkalommal a 2004-ben bemutatott Ivanov című előadás kerül sorra. (Rendező: Ascher Tamás)
Időpont: 2016. március 13., vasárnap 15:00 óra
A résztvevőket 14:45-re várjuk a színház előcsarnokába. (A programot el kell kezdenünk pontosan, ezért kérjük, hogy lehetőleg érkezzenek kicsit korábban.)
A program várhatóan 18:30 órakor ér majd véget.
A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk 2016. március 12., szombat éjfélig.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Katona Behívó munkatársai

Érdekel a színház világa? 
Szeretsz játszani, nagyokat nevetni? 
Szereted a jó társaságot?

Kerülj velünk beljebb, és gyere el következő alkalmunkra! Havonta egyszer találkozunk, hogy játékok, színházi gyakorlatok és beszélgetések révén többet tudjunk meg önmagunkról, egymásról és a színház világáról. Szeretettel várunk minden játékos kedvű érdeklődőt! Előzetes tapasztalat nem szükséges.

Fotó: Brozsek Niki

Fotó: Brozsek Niki

Következő időpontunk:

2016. május 22. 10:00 - 13:00


Gyülekező a Katona főbejáratánál. A foglalkozás helyszíne a Katona próbaterme – V. kerület, Haris köz 5.

A program ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Várunk sok szeretettel minden 7 és 12 év közötti gyermeket!

a Katona Behívó munkatársai

A színház március 6­-ai Részegek című előadása előtt és után workshopot tartunk azon nézőinknek, akik szívesen játszanának és beszélgetnének az előadásban felvetett kérdésekről, problémákról. 

Semmiféle előzetes ismeret vagy tapasztalat nem szükséges, korhatár nincs! Nemcsak azokat a nézőinket várjuk, akik éppen aznap este tekintik meg az előadást, hanem minden olyan érdeklődőt is, aki a közelmúltban látta vagy hamarosan látni fogja a darabot. programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: kérjük, hogy részvételi szándékukat az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen jelezzék március 4., péntek éjfélig! (A jelentkezésnél kérjük feltüntetni, ha már korábban látták az előadást!)

Részegek - Fotó: Dömölky Dániel

A résztvevőket március 6­-án, vasárnap 13:00 órakor várjuk a Haris köz 5­-ben lévő próbatermünkben.

Az előadást követő feldolgozó beszélgetés kb. 18 órakor ér majd véget.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Behívó munkatársai

A színház február 28-ai Rükverc előadása előtt és után workshopot tartunk azon nézőinknek, akik szívesen játszanának és beszélgetnének az előadásban felvetett kérdésekről, problémákról. A Behívó vendége ezúttal Bán János lesz.

Semmiféle előzetes ismeret vagy tapasztalat nem szükséges, korhatár nincs!
Nemcsak azokat a nézőinket várjuk, akik éppen aznap este tekintik meg az előadást, hanem minden olyan érdeklődőt is, aki a közelmúltban látta vagy hamarosan látni fogja a darabot. A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: kérjük, hogy részvételi szándékukat az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.címen jelezzék február 26., péntek éjfélig! (A jelentkezésnél kérjük feltüntetni, ha már korábban látták az előadást!)

Rükverc - Bán Bálint, Bán János - Fotó: Brozsek NikiRükverc - Bán Bálint, Bán János - Fotó: Brozsek Niki

A résztvevőket február 28-án, vasárnap 13:20 órakor várjuk a Haris köz 5-ben lévő próbatermünkben.
Az előadást követő feldolgozó beszélgetés kb.18 órakor ér majd véget.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A Behívó munkatársai

Ezen a héten a Behívó csapata három programot is kínál felnőtt nézőinknek. Február 13-án, szombaton 11 órakor Az Olaszliszkaihoz tartunk Nézőakadémiát a Haris köz 5-ben található próbatermünkben. A workshopon Török Tamarával, az előadás dramaturgjával beszélgetünk Borbély Szilárd szövegéről, az előadás szövegváltozatairól, valamint a történet három szálának egybefűzéséről. A programon való részvétel semmilyen előzetes ismeretet vagy színházi gyakorlatot nem igényel, bár leginkább azok a nézőink fognak tudni részt venni a szövegről való közös gondolkodásban, akik már látták az előadást. A Nézőakadémia jegyára 900 Ft; a jegyet megvásárolhatják online vagy a pénztárban. Kérjük továbbá, hogy jelentkezésüket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. email címen erősítsék meg péntek éjfélig.

A Katona történetében a kezdetektől kiemelten fontos szerep jut Csehov műveinek. A legújabb bemutatóhoz, a Sirályhoz kapcsolódva szeretnénk képet adni színházunk korábbi előadásairól is. Az Újranéző keretében havi rendszerességgel levetítünk egy-egy előadást, ezt követően pedig az alkotókkal beszélgetünk. Ez alkalommal az 1995-ben bemutatott Cseresznyéskert című előadás kerül sorra.
Időpont: 2016. február 14., vasárnap 14:30 óraA résztvevőket 14:15-re várjuk a színház előcsarnokába. A vetítést követő beszélgetésen Zsámbéki Gábor lesz a vendégünk. A program várhatóan 18:30 órakor ér majd véget. A programon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen várjuk 2016. február 13., szombat éjfélig.


A Platform programsorozatunkhoz kapcsolódóan vasárnap este, közvetlenül az Az Olaszliszkai című előadásunk után 21 órakor tartunk beszélgetést Havas Gábor szociológussal a Sufniban. A beszélgetésen az alábbi kérdésekre keressük a választ: Létezik-e tisztes szegénység? Mik azok a sztereotípiák, amiket a “tisztes szegénységhez” társítunk? Miért fér bele egy ötgyermekes roma családnál a dohány és a kóla, miért nem húsra vagy könyvre költenek inkább? Miért a tévé, és miért nem a hűtőszekrény a legfontosabb? A beszélgetés nyitott, ha van kérdése, amit szívesen feltenne a témában, a Platformon bátran megteheti. Ez a programunk regisztrációt nem igényel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk vasárnap este 21 órakor a Sufniban.

Ha valamelyik programunkkal kapcsolatban kérdése lenne, írjon nekünk az This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címre.
Reméljük, találkozunk a hétvégén!

A Behívó csapata

Levelezőlista

Partnereink

 

Várunk téged is.

Lépj velünk kapcsolatba!

 
Levelezőlista